A megbízhatóság a kérdés. Az élet minden területén. Első helyen az emberi kapcsolatokban. Rá tudunk-e hagyatkozni egymásra? Érvényes az adott szó? Betartjuk szavunkat? Fenn áll-e ígéretünk? A megbízhatóság joggal elvárható a szakmai életben, a munkában, a megbízatások és szolgáltatások esetében. A politikában sok kérdést vet fel ma a megbízhatóság. Kiben bízhatunk? Kinek az, aki szavahihető? Talán a média? Vagy a híradások?
Lukács evangélista számára is a híradásokban való megbízhatóságról van szó, miként azt evangéliumának rövid előszavában is írja. De miért fontos ez számára annyira, hogy Jézus élettörténetét a lehető legpontosabban megírja? Egy megbízható Jézus-életrajz talán? Minden bizonnyal érdekes dolog a nagy jelentőségű személyiségekről egy jól dokumentált, hiteles életrajzot olvasni. De mennyire fontos azt részletekbe menő pontossággal és helyesen bemutatni?
Lukács számára mindenképp. Nem azért fontos számára a történeti hűség, hogy a történeti kíváncsiságot kielégítse, és nem azért lényeges, hogy egy feszültséggel teljes történetet elmondhasson, hanem azért, mert Jézus történetében egy döntő fordulatról, egy személyes döntésről van szó. Egész egyszerűen az a kérdés, hogy rá tudok-e hagyatkozni ennek a Jézusnak a tanítására. Hiteles-e ez számomra? Elviselhető terhet jelent-e nekem az az alap, amire megéri, hogy életemet építsem? Teofil, akinek Lukács az ő evangéliumát ajánlja, tudja, kire hagyatkozik, amikor elhatározta, hogy Jézus követőjévé lesz.
Lukács maga kellett, hogy eljusson erre az elhatározásra. Annak ellenére, hogy ő maga nem volt tanúja a Jézussal történt eseményeknek. Mások révén jutott el a hitre, talán Pálon keresztül. Azok a szemtanúk, akik Jézusról meséltek neki, meggyőzőek kellett ezt előadniuk számára.
Lukács orvos volt. Ahhoz szokott tehát hozzá, hogy megkérdezze az embereket betegségük pontos tünetei felől. Így határozta el magát, hogy „mindennek gondosan utána nézzen”, hogy mindenkit, akik kezdettől tanúi és szolgái voltak az Igének, kikérdezzen, hogy egy megbízható híradást készítsen Jézusról. Kétség nincs a felől, hogy ez kiválóan sikerült neki. Lukács evangéliuma ma is meggyőzően beszél.
A Jézusról alkotott képet, amit kutatásai alapján Lukács elénk tár, azokkal a szavakkal lehet összefoglalni, ami Jézus az ő városában, Názáretben a zsinagógában felolvasott: „Az Úr lelke rajtam … Ő kent fel engem, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek”, a foglyoknak szabadulást, a vakoknak pedig látást …
Az időben azt mondta Jézus az ő hallgatóságának: Az, amit én felolvastam, bennem teljesedett be. És ez így van mind a mai napig. Jézus kijelentéseinél megbízhatóbb szavak még ma sincsenek. (ford. Tóth Vencel)
Lukács evangélista számára is a híradásokban való megbízhatóságról van szó, miként azt evangéliumának rövid előszavában is írja. De miért fontos ez számára annyira, hogy Jézus élettörténetét a lehető legpontosabban megírja? Egy megbízható Jézus-életrajz talán? Minden bizonnyal érdekes dolog a nagy jelentőségű személyiségekről egy jól dokumentált, hiteles életrajzot olvasni. De mennyire fontos azt részletekbe menő pontossággal és helyesen bemutatni?
Lukács számára mindenképp. Nem azért fontos számára a történeti hűség, hogy a történeti kíváncsiságot kielégítse, és nem azért lényeges, hogy egy feszültséggel teljes történetet elmondhasson, hanem azért, mert Jézus történetében egy döntő fordulatról, egy személyes döntésről van szó. Egész egyszerűen az a kérdés, hogy rá tudok-e hagyatkozni ennek a Jézusnak a tanítására. Hiteles-e ez számomra? Elviselhető terhet jelent-e nekem az az alap, amire megéri, hogy életemet építsem? Teofil, akinek Lukács az ő evangéliumát ajánlja, tudja, kire hagyatkozik, amikor elhatározta, hogy Jézus követőjévé lesz.
Lukács maga kellett, hogy eljusson erre az elhatározásra. Annak ellenére, hogy ő maga nem volt tanúja a Jézussal történt eseményeknek. Mások révén jutott el a hitre, talán Pálon keresztül. Azok a szemtanúk, akik Jézusról meséltek neki, meggyőzőek kellett ezt előadniuk számára.
Lukács orvos volt. Ahhoz szokott tehát hozzá, hogy megkérdezze az embereket betegségük pontos tünetei felől. Így határozta el magát, hogy „mindennek gondosan utána nézzen”, hogy mindenkit, akik kezdettől tanúi és szolgái voltak az Igének, kikérdezzen, hogy egy megbízható híradást készítsen Jézusról. Kétség nincs a felől, hogy ez kiválóan sikerült neki. Lukács evangéliuma ma is meggyőzően beszél.
A Jézusról alkotott képet, amit kutatásai alapján Lukács elénk tár, azokkal a szavakkal lehet összefoglalni, ami Jézus az ő városában, Názáretben a zsinagógában felolvasott: „Az Úr lelke rajtam … Ő kent fel engem, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek”, a foglyoknak szabadulást, a vakoknak pedig látást …
Az időben azt mondta Jézus az ő hallgatóságának: Az, amit én felolvastam, bennem teljesedett be. És ez így van mind a mai napig. Jézus kijelentéseinél megbízhatóbb szavak még ma sincsenek. (ford. Tóth Vencel)
