Az alábbi írást egy magyarországi plébánostól kaptuk, akinek nevét természetesen nem közöljük. Írását cenzúra nélkül tesszük közzé.
Nagyon sok fiatal megfordul a plébánián. Néha zavaró is lehetne, hogy késő estig itt vannak, de én örülök nekik. Örülök, hogy ez a pár fiatal is inkább az istenes környezetet keresi péntek vagy szombat este, mint a kocsmák zaját.
Nagyon nagy szomorúsággal töltött el XVI. Benedek pápa tavalyi lemondása, de annál nagyobb reménnyel tekintettem az új pápa, Ferenc pápa tevékenységére. Sok szimpatikus megnyilvánulása volt, de sokszor éreztem a visszásságot is. Súlyos kérdéseket akar megoldani, ám a pápaság szerintem nem így néz ki, ahogyan ő akarja átrajzolni. Meglátjuk, hogy az idő mit mutat majd.
Gondolataimat azonban visszairányítom a fiatalok felé. Az elmúlt hét napban két ifjúsági eseményre is felhívást kaptunk: Nagymaros és Egerszalók. Akiknek mond ez a két helységnév valamit, azoknak nem szolgálok újjal, de elmondom, hogy ez két helyszín, ahol ifjúsági találkozókat rendez az egyház. Itt jelen vagyunk. És ez fontos.
Egy bizonyos körben (az interneten) figyelmes lettem egy vitára, amely a nagymarosi plakátról szólt. Ezen a blogon szintén láttam, hogy a plakát hibáira hívják fel a figyelmet. Ezért is bátorkodtam (név nélkül) írni a szerkesztőségnek. Önökre bízom, hogy levelemet közzé teszik-e vagy sem.
A facebookon fiatal ismerőseim propagálják az egerszalóki találkozót is. Erről főként a videót posztolják. Az első, amire figyelmes lettem, hogy minden kép az emberekről szól. A zene nem tükröz egyházi légkört, és a képek sem. Mindenhol fiúk és lányok, mikrofonok és sátrak. Hol van Jézus? Csupán kétszer látni, az Eucharisztiában. Hiányolom Jézust.
A nagymarosi találkozó plakátja szintén túl emberi. Nincs utaló jel arra, hogy itt egyházi emberek, hívő emberek fognak gyülekezni, nekik szóló tanítást fognak hallani, semmi, semmi jel nincs rajta Jézusról, hitről, egyházról.
Nagyon sok fiatal fordul meg nálam, a plébánián. A fiatalok rendszerint pizzát rendelnek szombat este, a felnőttek hajlamosak a névnapok kellő megünneplésére, amihez persze nélkülözhetetlen az alkohol.
Sikeres nagyböjti triduumot tudhatunk magunk mögött: sokan voltak a misén, amin a vendég atya prédikált. Sokan gyóntak is, aminek igazán örülök. Ez mind a Jóisten sikere. Ő adja a magot, ő adja a növekedéshez szükséges kegyelmet, és ő adja meg a megtérés pillanatát is.
Nagyon sok fiatal, de mégis kevésnek tűnik. Nagyböjt van, és egyikük sem kérdezte meg, hogy miben segíthet. Szinte mindegyikük lázasan készül és reklámozza Nagymarost és Egerszalókot, de egyikük sem kérdezett meg engem, hogy: "Atya! Nagyhéten miben segítsek? Szívesen segítek a díszítésben, vagy a takarításban..." Jól értik: senki. Én minden héten teljesítem a papi feladatomat. Múlt pénteken elsőpéntek volt, majdnem húsz betegnél voltam. Reggel miséztem, gyászmisém is volt. Ezután keresztút. Temetés. Este jegyesekkel beszélgettem, közben a bíróságra mentem, mert egy éve lelopták a plébánia ereszét (a belső udvarban is), mellette a telefonok, az egyéb igények... Szombaton próbáltam készülni a vasárnapi beszédemre. Most virágvasárnap következik, és senki nem kérdezte még meg, hogy van-e elég barka, a palástom tiszta-e, és kell-e még énekes a passióhoz az énekkarba?! Közben három helyen temetek a héten, ehhez gyászmisék. Három helyen keresztút, passió próba az énekkarral, mert papként éneklem Jézus szerepét. Jó lenne a ministránsokkal is próbálni, de az ifjúság erre nem hajlandó.
Egy fiatal sem kérdezett meg, hogy segítsen-e nagyhét során, a szentháromnapban, akár csak a körmenet alatt. Senki. A képviselő testület is mélyen hallgat. Viszont amikor a költségvetésről van szó, azonnal jelzik, hogy miért költünk a szent dolgokra, mi az, hogy a 70 éves sekrestyés néni fizetést kap....? De egyikük sem vállal semmit.
Díjazom, hogy ez a sok fiatal más fiatalokkal kíván találkozni, és ezért elmennek más városba. De itthon miért nem ilyen lelkesek? Bennem is lehet hiba. Talán ott, hogy megengedem a pizza-evést? Talán ott, hogy nyáron bármikor bejöhetnek szalonnát sütni? Talán ott, hogy megengedtem a gitáros misét? Talán ott, hogy mindenre adok ajánlást? Ki tudja? Én nem arra törekedtem eddig, hogy ne szeressenek, hanem arra, hogy általam megérezzék a Jóisten elfogadását, irgalmát. Lehet, hogy ez kevés...
Egy fiatal sem ajánlotta fel, hogy ő szívesen kitakarítaná a szentsírt, vagy a kóruson rendet rakna a kántorral. Mindenki mélyen hallgat. Oldjam meg én.
Senki nem kérdezte meg tőlem, hogy bírom-e még a húsvéti készületet? Hogy vagyok? Aludtam-e eleget, van-e tiszta albám az ünnepekre?
De Nagymaros és Egerszalók kell. Oda menni kell, de a saját egyházközségünk nem fontos. Oldja meg a pap, ahogy akarja. Majd csak talál valakit. Viszont nekünk adjon majd pénzt, mert vallásos programra megyünk.
Egy kérésem van ahhoz, aki ezt olvassa: tegye közzé sokfelé. Mutassa meg másoknak is. Azért mertem leírni, mert sok paptársam hasonló cipőben jár. Sokan vagyunk így. És nem azt érezzük, hogy a fiataljaink mellettünk lennének, hanem azt, hogy saját ötleteikre támogatást kérnek, míg az egyház "programjait" lassan elhagyják, ezzel együtt az egyház embereit is. Egyikük sem ajánlott fel még olyat, hogy az elsőpéntekes nénihez/bácsihoz elmegy szabadidejében, beszélgetni, esetleg visz neki sütit is... (Ez pedig az irgalmasság cselekedete lenne.)
Beszéljünk erről, írjuk le mi is, hogy mi a reális kép plébániánkon. Ne fényezzük a helyzetet. Nincs értelme. Észbe kell kapnunk, hogy önámítás, becsapás és téveszmék hirdetése folyik. Ne álljunk be a sorba, hanem nagyböjt idején, megtérésünk idején lépjünk ki a sorból, és világosítsuk fel fiataljainkat, hogy hol is kezdődik az ő útjuk. Tegyünk már végre arról, hogy ifjúságunk felismerje a helyes utat, ne pedig téveszméket és hiúságokat keressen. Ne adjuk át őket a tombolásnak, a fölösleges időtöltésnek, hanem kompromisszum nélkül hívjuk meg őket az evangéliumi életre! Ami persze nem színészkedés és nem nagyravágyás. Főleg nem a népszerűség hajhászása.
Nagyon örülök annak, hogy létezik ez a blog. Sokat fogom ezután olvasni. Ajánlom minden hívőnek, aki napról-napra részt vesz a szentmiséken, vagy csak vasárnap. Azt kívánom nagyböjt végén, a nagyhét felé közeledve, hogy váljunk valódi hívőkké. Ebbe belefér a bűn, ha bánatos szívvel képesek vagyunk megtérni. Ebbe belefér minden képességünk is, ha alárendeljük Istennek.
Testvérek! Imádkozzunk! Cselekedjünk a szeretet törvénye szerint. Húsvét közeleg, ne hagyjuk egymást. Jézus sem hagyott el minket. Van mit átgondolnunk...
