 |
| Az Olajfák-hegye |
Sajnos saját életünket sem tudjuk néha föntről szemlélni. Nem tudunk kilépni önző világunkból, és csak problémáinkon őrlődünk. Nem tudjuk fentről látni ezt a világot, egy kicsit kívülről. Mindenen idegeskedünk, minden és mindenki útban van számunkra, és közben fel sem fedezzük az Igazságot.
Nagycsütörtök az egyik legszebb és legmélyebb nap az év során. Ha nem a leginkább az! Liturgikus szempontból több esemény van egy napon (krizmaszentelés, papi ígéretek megújítása, esti szentmise az utolsó vacsora emlékére, lábmosás, oltárfosztás, oltármosás, virrasztás...). Ezek gazdagsága rámutat Jézus egyik lényeges mondatára: "De hiszen éppen ezért az óráért jöttem." (Jn 12,27b) Jézus nagyon jól tudja, hogy engedelmességéből fakadó kötelessége, hogy teljesítse az Atya akaratát. Az Atya akarata nem az, hogy szenvedő Fiának kivégzését végignézze, hanem hogy önmagában kiengesztelje a világot. A világ szemében a közénk jövő Isten semminek sem látszott. Ám Isten ennek ellenére szükségesnek tartotta a véres áldozatot. Ez nem a szenvedés szeretete, ez nem valamiféle bomlott elméjű döntés. Itt a halál és az élet száll harcra, itt a bűn és a büntetést és bűnt eltörlő mindenható örök Isten kel harcra. Ha pedig a bűn büntetése a halál, csak a halál által lehet legyőzni a bűnt, csak ez által lehet kiengesztelni a Jó Istent. Ő pedig önmagát engeszteli, saját Fiát sem kíméli, csakhogy alkotását, teremtését, az embert megmentse az örök kárhozattól, és eljuttassa az örök üdvösségre. Erről mondja XVI. Benedek pápa legelső és legfontosabb enciklikájában, utat jelölve Európa és az egész emberiség számára: "Deus caritas est", vagyis "Isten a szeretet".
Jézus a nagypénteki óráért jött. Akkor is jött volna ( a ferences teológia ezt hangsúlyozza), ha nem kellett volna meghalnia a mi bűneink miatt. Viszont ez az óra jelzi a bűnbeesés örökletességét, a szabad akarat eltörölhetetlen törvényét. Isten adott, felkínált egy örökké tartó boldog életet. Az ember nem bízott benne, bűnbe esett. A bűn bizalmatlanság, és a bizalmatlanság erőszakot, majd halált szül. Életünkből mennyi ilyen példát tudunk!
Jézus a nagycsütörtöki óráért jött. Igaz, nagypénteken feszítik keresztre, abban a bizonyos órában. Ám ő most, nagycsütörtök estéjén mondja ki az igazi "igent". Itt fogadja el könnyek és verítékek közepette, hogy a keresztre kell mennie. Fél, sír, reszket, remeg, izzad, retteg, már-már alig él, de felfogja, hogy neki Isten akaratát kell teljesíteni. Isten pedig a bűnt és annak következményét akarja eltörölni. Ezért kell felvennie istenségének is az emberséget, annak legvégső határát, a halált is. Így lehetősége nyílik minden Krisztus-követőnek új utat választania.
Nagycsütörtök üzenete elsősorban azt mondja: reméljünk az örök életben, reméljünk Istenben.
Bármilyen kihívás áll előttünk, az semmi az Isten örökkévalóságához képest.
Nagycsütörtökön emlékezünk a papság és az Eucharisztia megalapítására is. Milyen nagy csoda ez! Isten az embert használja fel ismét arra, hogy Istenségének lényegét közölje. A papság törékeny cserépedény: emberek szolgálják életükkel Isten üdvözítő művét. Itt is nagy kísértés a bűn, de még nagyobb lehetőség az áldozat. (A mai világ nem ismeri - nem akarja ismerni - az áldozat fogalmát. Nagy veszély.) A pap önmagát alárendeli az isteni műnek, az isteni akaratnak, és minden porcikájával legfőbb Urát és Teremtőjét kívánja szolgálni. Az Eucharisztia is emberi szó által (és a Szentlélek ereje által) lesz valósággá az oltáron. Független pedig attól, hogy a szentmise bemutatása előtt egy órával milyen bűnt követett el a pap.
Nagycsütörtök Isten és ember legbensőbb és legmélyebb (végtelen) kapcsolatáról szól. Isten üdvözíteni akar mindenkit. És ehhez minden eszközt "bevet". Nagycsütörtök nem más, mint a teremtés művének újra-dimenzionálása, újra-megvalósítása, valami új alkotása a régi megléte mellett.
Nagycsütörtök reggelén be kell lépni a szentháromnapba, és egyesülni kell azzal az Istennel, aki egyesült a mi emberségünkkel. Talán egy kifejezés is elég lenne ma, a nagycsütörtök lényegének elmondására: Isten saját képmására teremtett minket. Ha ezt megértjük, felfogjuk az egész szentháromnap és a feltámadás diadalával teljes húsvét lényegét.
"Krisztus engedelmes volt értünk mindhalálig..."
