Február 23-án, szombaton
reggel befejeződött a Vatikánban a nagyböjti lelkigyakorlat, amelyet Gianfranco Ravasi
bíboros, a Kultúra Pápai Tanácsának elnöke tartott a Szentatya és a Római Kúria tagjai
számára. A bíboros utolsó elmélkedését követően XVI. Benedek a következő szavakkal
fejezte ki köszönetét:
„Köszönetet mondok ezért az imádkozó közösségért, amely ezen a héten elkísért engem Isten Szavát hallgatva”. Köszönettel fordult Ravasi bíboroshoz azokért a szép „kirándulásokért”, amelyeket a hit, a zsoltárok világában tettek. Mindenkit elbűvölt a hit világának gazdagsága, mélysége, szépsége és hálásak vagyunk, hogy Isten Szavai ismét új módon, új erővel szóltak hozzánk – mondta XVI. Benedek pápa.
Az elmélkedés témája a hit, az ima művészete volt. „Eszembe jutott – folytatta beszédében a pápa –, hogy a középkori teológusok a „Logos” szót nem csak a „Verbum” – ige kifejezéssel fordították le, hanem az „ars” – művészet szóval is. A „verbum” és az „ars” tehát egymással felcserélhető szavak. A középkori teológusok számára csak ez a két szó együttesen fejezi ki a „Logos” teljes értelmét. A „Logos” nem pusztán egy matematikai fogalom, hanem van szíve: egyben szeretetet is jelent. Az igazság szép; az igazság és szépség összetartoznak: a szépség az igazság pecsétje.
Ravasi bíboros a Zsoltárokból és napjaink tapasztalatából kiindulva azt is erőteljesen hangsúlyozta, hogy a „nagyon szépnek”, amelyet a Teremtő a hatodik napra vonatkoztatott, világunkban szüntelenül ellentmond a rossz, a szenvedés, a korrupció. Olyan, mintha a gonosz állandóan be akarná szennyezni a teremtést, hogy ellentmondjon Istennek és felismerhetetlenné tegye igazságát és szépségét. A rossz által ilyen mélyen áthatott világban a „Logos”, az örök Szépség és az „Ars”, az örök Művészet úgy jelenik meg, mint „caput cruentatum”, véráztatott fej. A megtestesült Logos, a Fiú, töviskoronát visel fején.
Azonban éppen Isten Fia szenvedő alakjában kezdjük megpillantani Teremtőnk és Megváltónk legmélyebbre ható szépségét. A sötét éjszaka csöndjében mégis meghalljuk Isten Szavát. Hinni nem más, mint a világ sötétségében megérinteni Isten kezét, ebben a csöndben meghallgatni Szavát és látni Szeretetét.
Tegyünk újabb „kirándulásokat” a hitnek ebben a titokzatos világában, hogy egyre jobban tudjuk dicsőíteni Istent, imádkozni hozzá, Szavát hirdetni, tanúskodni az igazságról, ami szép, és ami szeretet.
Beszéde végén XVI. Benedek mindenkinek köszönetet mondott nem csak az elmúlt hétért, hanem azért, hogy pápasága nyolc évében nagy szakértelemmel, szeretettel és hűséggel vele együtt hordozták péteri szolgálata terhét. Háláját megőrzi továbbra is annak ellenére, hogy most véget ér a „külső”, „látható” szeretetközösség. Megmarad azonban a spirituális közelség, az imában való mély szeretetközösség. Ennek a bizonyosságnak a tudatában haladjunk tovább, legyünk biztosak Isten győzelmében, a szépség és a szeretet igazságában – fejezte be pápasága utolsó nagyböjti lelkigyakorlatát XVI. Benedek.
forrás: Vatikáni Rádió
„Köszönetet mondok ezért az imádkozó közösségért, amely ezen a héten elkísért engem Isten Szavát hallgatva”. Köszönettel fordult Ravasi bíboroshoz azokért a szép „kirándulásokért”, amelyeket a hit, a zsoltárok világában tettek. Mindenkit elbűvölt a hit világának gazdagsága, mélysége, szépsége és hálásak vagyunk, hogy Isten Szavai ismét új módon, új erővel szóltak hozzánk – mondta XVI. Benedek pápa.
Az elmélkedés témája a hit, az ima művészete volt. „Eszembe jutott – folytatta beszédében a pápa –, hogy a középkori teológusok a „Logos” szót nem csak a „Verbum” – ige kifejezéssel fordították le, hanem az „ars” – művészet szóval is. A „verbum” és az „ars” tehát egymással felcserélhető szavak. A középkori teológusok számára csak ez a két szó együttesen fejezi ki a „Logos” teljes értelmét. A „Logos” nem pusztán egy matematikai fogalom, hanem van szíve: egyben szeretetet is jelent. Az igazság szép; az igazság és szépség összetartoznak: a szépség az igazság pecsétje.
Ravasi bíboros a Zsoltárokból és napjaink tapasztalatából kiindulva azt is erőteljesen hangsúlyozta, hogy a „nagyon szépnek”, amelyet a Teremtő a hatodik napra vonatkoztatott, világunkban szüntelenül ellentmond a rossz, a szenvedés, a korrupció. Olyan, mintha a gonosz állandóan be akarná szennyezni a teremtést, hogy ellentmondjon Istennek és felismerhetetlenné tegye igazságát és szépségét. A rossz által ilyen mélyen áthatott világban a „Logos”, az örök Szépség és az „Ars”, az örök Művészet úgy jelenik meg, mint „caput cruentatum”, véráztatott fej. A megtestesült Logos, a Fiú, töviskoronát visel fején.
Azonban éppen Isten Fia szenvedő alakjában kezdjük megpillantani Teremtőnk és Megváltónk legmélyebbre ható szépségét. A sötét éjszaka csöndjében mégis meghalljuk Isten Szavát. Hinni nem más, mint a világ sötétségében megérinteni Isten kezét, ebben a csöndben meghallgatni Szavát és látni Szeretetét.
Tegyünk újabb „kirándulásokat” a hitnek ebben a titokzatos világában, hogy egyre jobban tudjuk dicsőíteni Istent, imádkozni hozzá, Szavát hirdetni, tanúskodni az igazságról, ami szép, és ami szeretet.
Beszéde végén XVI. Benedek mindenkinek köszönetet mondott nem csak az elmúlt hétért, hanem azért, hogy pápasága nyolc évében nagy szakértelemmel, szeretettel és hűséggel vele együtt hordozták péteri szolgálata terhét. Háláját megőrzi továbbra is annak ellenére, hogy most véget ér a „külső”, „látható” szeretetközösség. Megmarad azonban a spirituális közelség, az imában való mély szeretetközösség. Ennek a bizonyosságnak a tudatában haladjunk tovább, legyünk biztosak Isten győzelmében, a szépség és a szeretet igazságában – fejezte be pápasága utolsó nagyböjti lelkigyakorlatát XVI. Benedek.
