Nagyböjt ötödik vasárnapja - homíliavázlat (Jn 11,1-45)

A mai evangéliumban Lázár feltámasztásáról hallunk. Jézus feltámaszthatja Lázárt, aki barátja volt, mert ő maga az élet. Miért nem tette meg korábban? Miért hagyta meghalni? Hogy kihangsúlyozza az örök életet, és megértesse velünk, hogy a földi élet bár elmúlik biológiailag, mégis van egy folytatása, amelyért érdemes élnünk, amelyről érdemes itt döntenünk tetteinkkel, a szeretet tetteivel. Nagyböjt vége felé érdemes elgondolkoznunk azon, hogy hová is tartunk, és hogy mit akarunk tenni annak érdekében, hogy oda jussunk.

Az evangéliumnak négy fő mozzanata van: Jézus értesül barátja haláláról; Jézus és Márta párbeszéde; Jézus és Mária találkozása; és az életre keltés.

1. A hét jánosi jel közül az utolsó előtti, vagyis a vak meggyógyításának jelenete útjelzőként mutatott Jézusra, aki azonos az általa ajándékozott világossággal. A hetedik jel arra a Jézusra utal, aki azonos azzal az élettel, amelyet ad. Milyen szép Jézus várakoztatása. Megvárakoztatja a nővéreket (Mártát és Máriát), mert szereti őket, hogy annál gazdagabban ajándékozhassa meg őket. Hát nem ez a nagyböjt és advent is? Várakozás. Ha egy kisgyereknek megígérünk valamit, hogy megkapja, kutakodik, sír, hogy mikor kapja már meg, de amikor egyszer csak megkapja, madarat lehetne fogatni vele örömében. Ilyen a mi örömünk is és várakozásunk. Jézust féltik a tanítványok a megkövezéstől. De Jézus már korábban megmondta, hogy a világosságban kell cselekedni. És az, aki a világosságban jár, nem botlik meg. Erkölcsileg kell értenünk. Aztán Jézus határozottan kijelenti, hogy „megyek”. Tamás csak később szól tanítványtársaihoz, (és ezáltal hozzánk is): a Jézus iránti szeretetből menjünk vele együtt a veszélybe, hogy segíthessünk és így a világosságban maradhassunk.

2. Figyeljük meg Jézus és Márta beszélgetését. Jézus fokozatosan elszakítja Mártát a földies elképzeléseitől, és elvezeti egy újszerű életbe vetett reménykedéshez, ahhoz a reményhez, amely húsvéttól kezdve mindazoknak a birtoka, akik élő hittel kapcsolódnak Jézushoz. Márta szemében Jézus hatékony közbenjáró az Atyánál. Már a meggyógyított vak is ezen a véleményen volt, Jézus pedig Lázár feltámasztása után maga jelenti ki: „hálát adok… mert meghallgattál!” Jézus a legfőbb közbenjárónk az Atyánál, sokkal inkább, mint valamennyi szent. Ők csak azért közbenjárók, mert hitük által vesszőkké váltak a szőlőtőn, Krisztuson. Jézus már most kijelenti, hogy ő a feltámadás és az élet. Az és egyébként magyarázatként szolgál, azonos a „mivel” szóval. Tehát mivel ő az élet, így ő a feltámadás. Jézus biztosít minket, hogy a hívő, ha testileg meg is halt, élni fog. A szöveg olyasmit hirdet meg, ami sok vértanú és szent halálával kapcsolatban ismert számunkra: az egyház születésnapnak nevezi haláluk napját. Márta végül a mi nevünkben is megvallja hitét, amely személybe vetett hit.

3. Márta elszalad, és hívja Máriát is. Mária pedig Jézushoz érve leborul lábához és sírva fakad. Mária személye nem a mély hitű ember képe. Ez a találkozás előkészíti a csodatétel jelenetét. Egyben bemutatja Jézus első személyes találkozását a halál hatalmával. A szinoptikusok leírják Jézus halálfélelmét a Getszemáni kertben. János a Kedron-völgyében lejátszódó esemény kapcsán már egyetlen szót sem szól Jézus belő küzdelméről. Nála a világosság és a sötétség harca kap nagy hangsúlyt. Jézust elvezetik a sírhoz közben, ő pedig megrendül. Jézus mélységesen szenved a bűn és a halál miatt. Belső felháborodása olyan, mint egy hadüzenet. Hadüzenet a halál ellen és a bűn ellen, amely harcot már a világbajöttekor megkezdte, de a végső harc a kereszten lesz. Ott győzi le a halált és a bűnt, és halálával nyitja meg számunkra a mennyország kapuit. A kereszten, saját vére kiontásával ad lehetőséget a bűnök eltörlésére. Isten meg akar menteni minket, mert látja, hogy mi is ettől szenvedünk: a bűntől és a haláltól. Jézus az élet. Ő fog megmenteni minket. Ő fog feltámasztani. Ha hitünk szerint élünk, akkor az örök életre.

4. Lázárt is feltámasztotta. A barlang, amelyben Lázárt feküdt a sötétség helye. Jézus megrendülten érkezik meg, Lázárnak már szaga van, Mária kétségbeesett. Mi lesz ebből? Érdekes lenne lefesteni a zsidók arcát, akik kíváncsian várják, hogy mi lesz. De hiába. Csak a százados tudta kimondani, hogy mi is történt. Jézus kérésére elhengerítik a követ, ő pedig bekiabál a halál birodalmába: „Lázár, jöjj ki!” A halott pedig engedelmeskedik. Ez a húsvét is. Csak ott már mindent az Isten tesz. Nem bekiabál a holtak birodalmába, hanem ő maga megy oda le, és kiszabadít.

Több helyen mondja Jézus: „Eljön az óra, és az most van, amikor a halottak hallják az Isten Fiának hangját” vagy: „Eljön az óra, amelyben mindazok, akik a sírban vannak, meghallják az ő hangját… és akik a jót tették, kijönnek az élet feltámadására.”

Lázár test szerinti feltámadása jele és záloga annak a jézusi hatalomnak, amely lelki életet ajándékoz a földön, az emberi történelem utolsó napján pedig mindenkit feltámaszt az ítéletre, illetve a Jézusban megvalósuló élet teljességére.

Jézus végül hálát ad Atyjának, mert tudja, hogy nélküle nem tehette volna meg. És mi sem tehetünk semmit, csak ha egész lényünkkel az Atyához fordulunk, Jézus által, aki a legfőbb közbenjárónk.

Adja Isten, hogy a mi harcunk a bűnnel és a halállal egykor a boldog feltámadással érjen véget! Amen.