Kinek lenne bátorsága életét adni a másikért? Ki tud megbocsátani (akár haldoklása közepette) minden ellenségének? Vannak-e egyáltalán ellenségeink, és ha igen, miért?
Nagypéntek ismét egy mozaik abban az újjáteremtő isteni tettben, melynek a liturgia által részesei lehetünk. Legnagyobb ellenségünk a bűn, és annak következménye, a halál. Ezt Jézus győzi le már halála pillanatában, amikor alászáll a poklokra, megmenti a bűnös embert. A bűn okoz minden egyéb ellenséget is, legyen az akár tárgy, szenvedély, ember, szokás, környezet, ...
Ellenséget viszont könnyű szerezni is. Érzékenyek, sebezhetők vagyunk, de ezeken úrrá kell lennünk ahhoz, hogy ellenséggé se tudjunk válni. Jézus egyik legmegdöbbentőbb mondata nagypénteken ez: "Atyám, bocsáss meg nekik, hisz nem tudják, mit tesznek." (Lk 23,34) Ezt ellenségeiért, kivégzőiért imádkozza Atyjához, akivel egy. Nincs ennél nagyobb egység az irgalmas Istennel. Ebbe a szerető szentháromságos áramkörbe csak az tud bekapcsolódni, aki levetkőzi gőgjét, karrier-vágyát, és tud megbocsátani. Nemcsak másnak, hanem elsősorban önmagának.
De érdemes felidéznünk mást is a megbocsátással kapcsolatban.
"Ha hétszer vétkezik is naponta ellened, és hétszer fordul hozzád azzal, hogy »bánom«, bocsáss meg neki." (Lk 17,4)
"Ha megbocsátjátok az embereknek, amit vétettek ellenetek, mennyei Atyátok is megbocsát nektek." (Mt 6,4)
"Viseljétek el egymást, és bocsássatok meg egymásnak, ha valakinek panasza van a másik ellen." (Kol 3,13)
Jézus nem kötött kompromisszumot, nem alkudozott és méricskélt magában, hogy kinek miért és mennyire bocsát meg. Elment a végsőkig. Ám életében arról is tanúságot tett, hogy milyen módon lehet a rosszat jóvá tenni, vagy éppen a gonosz lelket és annak hatását elűzni. Így beszélhetünk a templom megtisztításáról, a farizeusokkal szembeni viselkedéséről, de ezzel párhuzamosan a szamariai asszonyról, a házasságtörő nőről... Jézus a szívbe lát, és az alapján dönt, ítél: ha teljesen megkeményített szívvel találkozik, nem azt mondja: menj, de többé ne vétkezzél. Ezt csak a töredelmes szívű bűnbánó embernek tudja mondani.
Amikor viszont a Fán minden ember minden bűnéért hal meg, tudja, hogy csak teljesen engedelmes szívvel, minden ellenérzést kivetve magából tud igazán meghalni értünk.
Az ellenséget úgy szereti Jézus, hogy megmenteni akarja lelkét. És az Igaznak könnyen akad ellensége. Világunkban azt tapasztaljuk, hogy aki az igazság mellett áll ki, attól a közösség elfordul, áskálódások kereszttüzének teszik ki.
Nagypéntek egyik üzenete az, hogy elbúcsúzzunk ellenségeinktől: a bűnöktől, a rossz környezettől, a ránk rossz hatást gyakorló személyektől, és Isten végtelen irgalmába helyezzük őket. Nem feladatunk az örökös küzdelem. Istenre kell bízni lelküket, remélve üdvösségükben. Saját lelkünket és jövőnket pedig az üdvösség mindig újra zöldellő útjára terelni. Mert mindig vissza lehet térni erre az útra, csak észre kell venni Jézus kitárt karját...
