BOLDOG II. JÁNOS PÁL PÁPA! KÖNYÖRÖGJ ÉRETTÜNK! |
Az Anyaszentegyház ma ünnepli először a tavasszal (május 1.), közel hat hónapja boldoggá avatott II. János Pál pápát. Egyénisége meghatározó volt és az is maradt az Egyház és a világ számára egyaránt. Olyan Krisztust mutatott meg nekünk, aki minden teremtményét egyformán szereti, és egyformán felkínálja számukra az üdvösséget. Az irgalmas Krisztus képét mutatta meg, aki - noha igazságos - nem feledkezik meg az "egy elveszettről" sem. Láthattuk annak a Krisztusnak a képét is, aki "a szenvedésből engedelmességet tanult" (Zsid 5,8). Élete példaként áll számunkra, vagyis nem elég őt csodálnunk, követnünk is kell. Követni az Egyház iránti hűségében, a türelmes szeretet gyakorlásában, a szenvedés elviselésében és az imádság útjában is...
1978. október 22-én mutatta be a Szent Péter téren székfoglaló szentmiséjét. 1338 embert avatott boldoggá és 482-t szentté. Ő volt a harmadik leghosszabb ideig uralkodó pápa.
Részlet a Fides et ratio kezdetű enciklikájából:
Jézus, aki kinyilatkoztatja az Atyát
Az Egyház minden elmélkedésének hátterében annak tudata áll, hogy olyan üzenet letéteményese, mely magától Istentől ered (vö. 2Kor 4,12). Ez az ismeret, melyet az embernek fölkínál, nem saját, mégoly emelkedett gondolkodásának terméke, hanem Isten Igéjének a hitben történő elfogadásából születik (vö. 1Tesz 2,13). Hívő életünk kiindulópontja a teljesen egyedülálló találkozás, melyet az örök idők óta elrejtett, most azonban föltárt misztérium határoz meg (vö. 1Kor 2,7; Róm 16,25-26): „Istennek a maga jóságában és bölcsességében úgy tetszett, hogy kinyilatkoztatja önmagát, és tudtunkra adja akaratának szent titkát (vö. Ef 1,9), mely szerint az embereknek Jézus Krisztus, a megtestesült Ige által a Szentlélekben útjuk nyílik az Atyához, és az isteni természet részesei lesznek.” Ez a teljesen ingyenes kezdeményezés az ember megszólítására és megmentésére Istentől indul ki. Isten úgy akarja megismertetni magát, mint a szeretet forrását, és az ismeret, amit az ember Őróla szerez, magával hozza az emberi lét értelmére vonatkozó minden ismeret tökéletességét, amit az elme (mens) csak elérhet.
...Isten Fiának megtestesülése lehetővé teszi, hogy lássuk azt az örök és végleges beteljesedést (szintézist), melyet az emberi szellem önmagától még csak el sem képzelhetett: az Örökkévaló belép az időbe, a Minden elrejtőzik a részben, Isten magára ölti az ember arcát. Így a Krisztus kinyilatkoztatásában kifejeződött igazság már nincs szoros földrajzi és kulturális keretek közé zárva, hanem kitárul mindazon férfiak és nők felé, akik el akarják fogadni az életnek értelmet adó színtiszta beszédet. Krisztusban most már minden embernek útja van az Atyához; halálával és föltámadásával nekünk ajándékozta az isteni életet, melyet az első Ádám elveszített (vö. Róm 5,12-15). E kinyilatkoztatással az embernek fölkínáltatik az életére és a történelem sorsára vonatkozó végső igazság: „Valójában csak a megtestesült Ige titkában tárul föl az ember titka” állapítja meg a Gaudium et Spes konstitúció. Ha ezt figyelmen kívül hagyjuk, az emberi személy titka megfejthetetlen marad. Hogyan találhatna az ember választ oly drámai kérdésekre, mint a fájdalom, az ártatlan szenvedése és a halál, ha nem abban a világosságban, mely Krisztus szenvedésének, halálának és föltámadásának misztériumából sugárzik?
(Szentmiséjének még nincs hivatalos magyar nyelvű szövege, ezért a nem hivatalos fordítás sem mondható - ugyanis olyan Collecta imádkozható a szentmisében, mely püspöki jóváhagyással rendelkezik. vö. CIC 928. kán. A Vatikán honlapján elérhető ünnepének minden liturgikus szövege.)
A Boldog II. János Pál pápáról mondott szentmise könyörgése latinul:
Deus, dives in misericórdia,
qui beátum Ioánnem Paulum, papam,
univérsae Ecclésiae tuae praeésse voluísti,
praesta, quaésumus, ut, eius institútis edócti,
corda nostra salutíferae grátiae Christi,
uníus redemptóris hóminis, fidénter aperiámus.
Qui tecum.
qui beátum Ioánnem Paulum, papam,
univérsae Ecclésiae tuae praeésse voluísti,
praesta, quaésumus, ut, eius institútis edócti,
corda nostra salutíferae grátiae Christi,
uníus redemptóris hóminis, fidénter aperiámus.
Qui tecum.