José António Carlos de Seixas (1704. június 11. – 1742. augusztus 25.) a portugál zeneszerző és székesegyházi orgonista Francisco Vaz és felesége Marcelina Nunes gyermeke volt. Coimbra városkában született, 1718-ban apja utóda lett orgonistaként - tizennégy évesen. Két évvel később Lisszabonba költözött. Itt csembaló leckéket adott, valamint megismerkedett Domenico Scarlatti zeneszerzővel. Scarlatti ebben az időben Portugáliában tartózkodott, egészen pontosan hét éven át (1721-1728). Scarlatti el volt ragadtatva Seixas tehetségétől, aki ekkor 16 éves volt. Zenei pályájában ez a felismerés meghatározó maradt.
Seixas később a Lisszabon-i székesegyház orgonistája lett, valamint udvari komponista. V. János portugál király avatta lovaggá 1738-ban.
Zenéjét befolyásolta a XVIII. századi német "Empfindsamer Stil", melynek célja az „igazi és természetes” érzések kifejezése volt. (Jeles képviselői: Gottfried August Homilius, Wilhelm Friedemann Bach, Johann Joachim Quantz, C. P. E. Bach)
Egy róla megjelent tanulmányban is olvassuk (Olga María Rúa disszertációja), hogy billentyűs zenéjére jellemző a sok trilla használata. Improvizációjában pedig a több szerzőre (Vivaldi, Torelli, Corelli) is jellemző kadencia meghatározó.
Seixas beleillik a sorba: J. S. Bach, G. F. Händel, D. Scarlatti, J. P. Rameau, G. P. Telemann, stb. Ritkán halljuk műveit, melyek annál értékesebbek. Karakteres zenéje meghatározó maradt a modern zenére is, valamint a XVIII. századi barokk zene esztétikájára.
Liturgikus zeneműveit számokban szinte fel sem lehet mérni. A hangszeres egyházi zenében elvártaktól kissé konzervatívabb irányt mutat. Az királyi kórus számára írt egyházzenei művei a portugál egyházzenében karakteres és meghatározó szerepet töltenek be. Seixas kiváló személyisége elősegítette az udvari zene felemelkedését.
Az első videón egy részlet hallható Seixas G-dúr miséjéből.
A második videón A-dúr csembaló versenyéből halljuk a harmadik tételt.
