 |
| Limburg testvérek: Lukács evangélista, XV. sz. |
"Jónak láttam én is, miután mindennek elejétől fogva gondosan a végére jártam, neked, kegyelmes Teofil, sorrendben leírni, hogy jól megismerd azon dolgoknak bizonyosságát, amelyekre téged oktattak." (Lk 1,3-4)
Szent Lukács evangéliumát így kezdi. Vajon melyikünk jár utána a hitbeli dolgoknak alaposan? Közülünk ki az, akinek oly fontos a hit és Jézus Krisztus, hogy elejétől a végéig "gondosan" a végére járjon? Mit teszünk meg azért, hogy Jézus Krisztust megismerjük? Megmaradunk az imádkozni tanító spirituális könyveknél, a sírásra fakasztó történeteknél, vagy éppen a pszichologizáló lelkiségi irodalmaknál? Keressük-e a názáreti Jézust?
Lukács antióchiai szír ember volt. Pál munkatársaként dolgozott, és orvos volt. Evangéliumát Akhájában vagy Rómában vagy Bithíniában írta. Pállal való kapcsolata a korai időkre tehető, mert valószínűleg nem ismerte pontosan Pál teológiáját. Mesterien bánik a görög nyelvvel, tud elegáns görög nyelven írni.
Kedveli az irodalmi inklúziót. Evangéliuma a templomban kezdődik és ott is fejeződik be. Fontos számára az imádság is: Jézus működése imádsággal kezdődik és végződik; a Szentlélek az imádkozó ősgyülekezetre száll rá.
Elsősorban pogányokat szólít meg, így nagy az ellenséges környezet. Ehhez belső ellentétek is adódnak. Bemutatja, hogy Isten Jézus által hű volt az Izraelnek tett ígéretekhez, de olyan váratlan módon, amely magában foglalja a pogányokat, a tisztátalanokat, a szegényeket, a nőket, a szamaritánusokat, a gazdag vámszedőket, és a különféle egyéb kitaszítottakat, valamint azokat, akik megbánták, hogy először elutasították Jézust. Ezt az Izraelt hívják újjáalkotott Izraelnek. Ebben valósul meg a régi folytatása.
Lukács Jézusa könyörületes. Jézus küldetése befogadó, hiszen az elveszetteket és a bűnösöket keresi meg, és visszaállítja Istennel való közösségüket. Jézust azonban elutasították a nép és vezetői egyaránt. Utána elgondolkoztak tettükön - ez az új Izrael népe. A másik motívum Lukácsnál Jézus Istenhez való hűsége.
Az ember Jézust 'csupán' tudatlanságából nem fogadja el. Ahogyan a Jézust keresztre feszítők is tudatlanságból művelték tettüket, úgy ma is, a misszióban tudatlanokkal kell találkoznunk, akiknél sokszor a tudatlanságból mély és dacos elutasítás fakad. Ezt a sötétséget csak Jézus képes megtörni. Ebben csak ő ragyoghat fel igazi Világosságként. Ezért fontos, hogy az Egyház minden kompromisszum nélkül az igazi hitet és Jézust magát mutassa fel, kínálja a kereső emberiségnek.
