Az emberre minden időben elmondható (az ember minden időben elmondhatja magáról), hogy nem becsüli eléggé saját- és mások életét. A keresztény emberre pedig ennél több is elmondható: nem becsüli eléggé hitét. A világ teli van kísértésekkel, amelyek minden bűnvallomás és újrakezdés után is aktuálisak. Megkísértettek vagyunk, kényelmesek vagyunk, nem érezzük Isten jelenlétét. Okolunk ezt-azt, keressük a hibát a másikban, mutogatunk a körülményekre, mentegetjük magunkat. Ám egyet elfelejtünk: Krisztus nem mentette magát a kereszten. Nem szállt le; a pusztában nem hallgatott a Sátán ajánlataira. Mégis, miért olyan nehéz kiállni a próbát? Miért nehéz megmaradni kereszténynek (azzá válni)? Mindenki megtapasztal életében legalább egy próbatételt, ami után hajlandó megtérni, jobb útra térni. Erről viszont hamar letérünk, mert nincs "kényszerítő erő". Van olyan is, akinek nincs szüksége szabályokra, 'noszogatásra', és önmaga is képes kordában tartani ösztöneit, vágyait, 'világi életét'. A keresztény ember kitartása talán a megpróbáltatásban rejlik, mert mindannyian gyöngék vagyunk. Törékenyek és gyöngék. Elesettek, akik újra föl akarnak kelni, és ami rosszat elkövettek, soha többé meg nem tenni.
Kodály Zoltán bizalmasa és lelki vezetője, Nádasi Alfonz sokak számára ismert egyházi személy. Tudós és paptanár volt, bencés szerzetes. Megélte a II. világháborút, amelyről hadinaplót írt. Részlet a könyv ismertetőjéből:
Alfonz atya megrázó képet fest a magyar egységek siralmas állapotáról, ugyanakkor az orosz nép szenvedéseiről, az ostromlott Varsóról, a németek gőgös viselkedéséről, a zsidók kiszolgáltatottságáról is. Legmeghatóbb talán mégis az, ahogyan megpróbált ember maradni az embertelenségben. Belefeledkezve írja le a távoli vidéken a természet szépségeit, szorgalmasan tanulja az "ellenség" nyelvét, gyűjti népdalait és meséit. Kodály megbízásából tudományos könyveket keres az ostromlott városokban.
Naplóját áthatja magyar és bencés öntudata. Sziklaszilárd értékrendje három pilléren nyugszik: otthoni neveltetésén, cserkészmúltján valamint bencés rendi életén. Ezek sosem engedték, hogy éleslátása elhomályosuljon. Paptól szokatlan hangon ítélte el mind a nyilas, mind a kommunista hangadókat, mindenféle kegyetlenkedést és embertelenséget. Példaértékű, ahogyan mindenkin segít nyelvi, faji és vallási megkülönböztetés nélkül. A kórházban ugyanúgy ellátja az oroszokat mint a magyarokat, vigasztalja a protestánsokat és a hitetleneket egyaránt. A zsidó munkaszolgálatosok is benne látják legfőbb támaszukat és képviselőjüket. Naplója a szellem és az erkölcs diadalának dokumentuma a világtörténelem egyik legsötétebb korszakából.
Volt éjszaka, amikor nem aludt, vagy csak néhány órát tudott aludni. Robbantások, jajveszékelés, borzalom... Megtapasztalta a szükség okozta szilárdságot, kitartást. Műtéteknél segédkezett, ahol nem volt idő másra, csak a steril lepedő leterítésére. Megvallja, hogy annyit soha nem imádkozott értük, mint akkor.
"Mindenfelé miséztem, ahol csak össze tudtak jönni emberek. Mondhatom, kevésszer éreztem annyi gátló körülményt a tanításra, mint ma. Mintha mázsányi terhet kellene cipelnem minden mondat megformálása előtt. És előttem látni sok olyan arcot, amelyik csak farizeusságból ül ott." - írja 1944. augusztus 5-én.
November 22-én ezt írja: "Szent Cecília napja. Milyen boldogan énekeltem mindig a bazilikai ünnepen a gregoriánt. És most itt mit tehetek? Nem baj. Remélem, egy-két év múlva az is elkövetkezik, hogy ismét bekapcsolódhatok a harmóniába. Addig itt a "Circumdederunt" (Körülvettek engem a halál kínjai...) dallamával élhetek a szent zene világában."
Amikor nem tudjuk értékelni egy-egy szentmise jelentőségét, olvassuk el ezeket a szavakat: "Reggel a szobámban miséztem, mert semmi kilátás sincs az állandó feszült, felkészültséges körülmények között, hogy valamelyik alakulatnál végezhessem a szent liturgiát."
A könyvben található egy megszívlelendő idézet Benjámin Lászlótól:
"Egyre többet gondolok hajdani mestereimre, az elcsöndesedett férfiakra, kik ifjúságom fölé magasodtak, megviselten és méltóságosan, akár a százados fák. (...) Figyelmes tekintetük követ a halál árkain túlról is, szemükkel nézem dolgaimat, velük mérem magam s velük a változó világot. Emléknél többek ők..."
Alfonz atya Hadinaplója megrendelhető itt, vagy megvásárolható a könyvesboltokban és a Bencés Kiadónál.
