Imádságainkkal sokszor bajban vagyunk, esetleg éppen monotonná, megszokottá váltak. "Tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek, mielőtt még kérnétek." (Mt 6,8) Jézus szavai biztosítanak minket arról, hogy Isten, a mi Atyánk tudja szükségleteinket. Ám ez nem jelenti azt, hogy nekünk már nem is kell kérnünk. Az élő, eleven istenkapcsolat abban gyökerezik, hogy szüntelenül beszélgetünk Istennel, aki "van", aki velünk van mindig. Ugyanakkor Jézus megadta az imádság mintáját is a Miatyánkban.
Milyenek a szándékaink, amikor imádkozunk? Vannak kérő, hálaadó, dicsőítő imaformák, felajánlhatunk szentmisét is, imádkozhatunk elhunytakért, élőkért, vizsga előtt, betegségben, betegért, jogtalanságot szenvedve, bűnbánatban, örömben. Az egyházi év során vannak különféle szándékok is még: élet védelme, hivatások, elhunytak, jó termésért, kedvező időjárásért, szülőkért, pápáért, hitetlenekért, stb.
Határozzunk el a következő napokra másféle szándékokat is: azokért, akik a templomba járnak; a nekünk szentmisét bemutató papért; a meglévő hittanosokért; azokért, akik értünk imádkoznak; azokért, akik ételt adnak nekünk; azokért, akik szeretnek minket; azért, hogy kitartóak legyünk; a ministránsokért; a kántorokért; a sekrestyésekért; a templomot díszítő és takarító emberekért; az orvosokért; a születendő gyermekekért; a szétesett családokért...
Talán ezáltal is megvalósul a vasárnapi evangélium tanítása: "Maradjatok meg szeretetemben." (Jn 15,9-17)
