Bach d-moll BWV 1059-es számú műve csembaló- és orgonaverseny. A kezdő motívum a “Geist und Seele wird verwirret”kantátából való, melyet 1726-ban komponált. A mű hangszerelése modern váltás volt az addigiakhoz képest. A műhöz nem adott meg tempó-jelzést. A zene kifejezi azt a végtelen nyugalmat, melyet az ember Isten közelségében tapasztal meg. Leteheti elé fájdalmát, örömét, egész létét. Ez az Isten közel van hozzánk, csak igent kell mondanunk hívó szavára. A zene egy út, ami a lelket Isten felé tudja terelni.
A felvételen Ton Koopman orgonál.
"Albert Schweitzer rámutat,
hogy Bach hegedűs mivolta a billentyűs hangszerekre írott műveiben is
megmutatkozik, mert dallamainak tagolása itt is a hegedű vonóvezetését követi.
Ugyanakkor vonós hangszereken is előírja a többszólamú játéknak azokat a
formuláit, amelyeket ő maga a csembalón és orgonán sajátított el. S ha a
szólóhangszeren megköveteli a polifon játékot, természetes, hogy a versenyművek
zenekari kíséretében ezt mindenütt következetesen megvalósítja. E tekintetben
erősen különbözik olasz példaképeitől, akiknek műveit fiatal korában buzgón
tanulmányozta (Vivaldinak tíz versenyművét dolgozta át vonós hangszerekről
orgonára, illetve csembalóra!): témái jellegzetesebbek, ritmikája erőteljesebb,
zenekarának szövete - a homofon olasz ripienókkal szemben - nemcsak a
ritornellekben, hanem a kíséret során is többszólamú." (Pándi Marianne)
