Wass Albert: Kereszt a faluvégen
Krisztusát leverték vad szelek,
csak a kereszt maradt meg sírva-fájva:
belecsikordult mégis az éjszakába.
Csak a kereszt maradt meg,
a Falu keresztje,
a Mi keresztünk: a régi kereszt…
fekete felhők bomlottak felette.
És a kereszt állt.
Hördült. Kiabált.
Rája,
mint ódon templom régi muzsikája,
a Falu szíve vissza-orgonált.
Emlékszem még a szörnyű látomásra…
viharok jártak a Falu felett…
a Falu nyögve megindult az úton…
görnyedt háttal… és vállán a kereszt.
csak a kereszt maradt meg sírva-fájva:
belecsikordult mégis az éjszakába.
Csak a kereszt maradt meg,
a Falu keresztje,
a Mi keresztünk: a régi kereszt…
fekete felhők bomlottak felette.
És a kereszt állt.
Hördült. Kiabált.
Rája,
mint ódon templom régi muzsikája,
a Falu szíve vissza-orgonált.
Emlékszem még a szörnyű látomásra…
viharok jártak a Falu felett…
a Falu nyögve megindult az úton…
görnyedt háttal… és vállán a kereszt.
