 |
| Tiepolo: A Szent Kereszt megtalálása, 1745, Velence |
A Zsinat utáni liturgia nem emlékezik meg külön Szent Kereszt föltalálásának ünnepéről. Etimológiai problémával is szembesül a mai hívő: mit jelent a feltalálás? Természetesen itt nem egy technikai eszköz feltalálásáról van szó, hanem annak a keresztnek a megtalálásáról, felfedezéséről, melyen Jézus függött.
Szent Ambrus számol be először 395-ben arról, hogy Szent Ilona császárné megtalálta Jézus keresztjét. Egyesek szerint 335/347 környékén történt, mások korábbra teszik. Ilona 70-80 éves korában Istentől indíttatást kapott, hogy utazzon el a Szentföldre, és keresse fel a szent helyeket. A szent sír keresése rendkívül nehéz feladatnak bizonyult, mivel Hadrianus császár már egy Venus-templomot építtetett.
Hosszas keresés után egy várárokban megtaláltak három keresztet, köztük az "INRI" táblát is. Azonban meg kellett bizonyosodniuk, hogy melyik volt Jézus keresztje. A legenda szerint Jézus keresztjének darabjaihoz csodák fűződnek, így jöttek rá, hogy melyik az igazi.
A népi megfigyelés azt mondja, hogy a mai időjárás biztosan kitart mennybemenetelig.
Milyen üzenete van a mai napnak? Elsősorban Péter apostol levelét idézhetjük fel: "Vétkeinket a saját testében fölvitte a (kereszt)fára,
hogy meghaljunk a bűnöknek, s az igazságnak éljünk. Sebei szereztek
számotokra gyógyulást". (1Pét 2,24) Jézus keresztjére tekintve, arról elmélkedve rádöbbenünk, hogy nem üdvözíthet minket más, csak a Jézus Krisztushoz való tartozás. A hit döntés kérdése, amely leborulással kezdődik. Milyen döbbenetes a zsinat előtti liturgia (ma már ismét használatos forma extraordinaria), amikor a szentmisében a pap az átváltoztatott ostya majd bor előtt először letérdel, és csak utána mutatja fel. Ma ez a novus ordoban fordítva van.
Ha elhisszük, hogy a kereszten Jézus sebei által gyógyulást hozott számunkra, akkor először kérjük a gyógyulást, és csak azután mutatjuk meg a világnak, hogy milyen csoda történt velünk.
A mi egyetlen reményünk a Szent Kereszt. Fohászkodjunk ma és a napokban különös módon azért, hogy saját keresztjeinkre rátalálva ne csüggedést, hanem azokat Krisztussal együtt hordozva örömöt, reményt és egykor az üdvösséget nyerhessük meg.
Ave crux!
