Sokak számára elválaszthatatlan a ma ünnepelt Szent Klára kortársától, Assisi Szent Ferenctől. Az olykor édeskés és illúziókat sem nélkülöző Napfivér és Holdnővér című film is eszünkbe jut, amint éppen a virágos és méhecskéktől hangos, madárfüttytől zajos mezőn szalad a két szent... A teremtett világ szeretete és csodálata egyfajta kifejezésmódja annak, hogy szeretjük Teremtőnket, Istenünket. Ám a szentek élete soha nem volt önmagában győzelem és álomvilág. Ők is megélték a keresztektől sem mentes valóságot, de Krisztussal való egyesülésük az Eucharisztiánál kezdődött...
A nemesi Offreduccio családban született 1193-ban (?), Assisiben. Szülőháza a San Rufino Székesegyház közelében áll. 18 évesen megleste Szent Ferencet a Porcinkula templomban. Levágatta haját, és letette a hármas fogadalmat (szegénység, tisztaság, engedelmesség). Nővére, Ágnes is követte tettét, noha a család elég ellenálló volt döntésükkel kapcsolatban.
1224-ben már nagyon beteg volt Klára. A legendák türelméről, gyengédségéről szólnak. 1241-ben, amikor a szaracénok ismét ostromolták Assisit, Klára felmutatta a Szentségtartót (eucharisztikus imádsággal), így megmenekültek.
1253. augusztus 11-én halt meg San Damiano kolostorában. 1255-ben már kanonizálták (szentté avatták). XII. Piusz pápa 1958-ban a televízió védőszentjévé nyilvánította. Attribútuma a kereszt, liliom és szabálykönyv. A vakok, távírók, üvegesek patrónusa is, valamint a lázban és szemproblémákban segít. (Ez utóbbi a látnoki tehetsége miatt.)
Bővebben itt olvashat Szent Klára életéről.
Részletek Assisi Szent Klára műveiből:
A szent zsolozsmáról és a böjtről, a szentgyónásról és a szentáldozásról
Az olvasni tudó nővérek a szent zsolozsmát a Kisebb Testvérek szokása szerint végezzék, ezért lehet nekik breviáriumuk, amit éneklés nélkül olvassanak. Akik pedig ésszerű ok miatt nem tudják olvasva elmondani imaóráikat, a többi nővérek módjára imádkozhatják a Miatyánkot. Akik pedig nem tudnak olvasni, Matutinumra mondjanak huszonnégy Miatyánkot, Laudesre ötöt, a Prima, Tertia, Sexta és Nona imaórában hetet, Vecsernyére tizenkettőt, Kompletóriumra hetet. A megholtakért még imádkozzanak a Vecsernyében hét Miatyánkot az Adj Uram örök nyugodalmat fohásszal, a Matutinumra pedig tizenkettőt, 6míg az olvasni tudó nővérek végezzék a halotti zsolozsmát. Mikor pedig monostorunk valamelyik nővére meghal, imádkozzanak ötven Miatyánkot. A nővérek minden időben böjtöljenek. Az Úr születésének ünnepén viszont, bármilyen napra esik is, kétszer jóllakhatnak. A fiatalokra, gyöngékre és a monostoron kívül szolgálókra ez úgy vonatkozik, ahogy az apátnő irgalommal kiszabja nekik. Nyilvánvalószükség esetén pedig egyáltalán nincsenek testi böjtre kötelezve a nővérek. Évente legalább tizenkétszer gyónjanak az apátnő engedélyével. Ennek során vigyázzanak, hogy csak a gyónáshoz és lelkük üdvösségéhez tartozó dolgokról beszéljenek. Hétszer áldozzanak, az Úr születésének ünnepén, Nagycsütörtökön, Húsvétkor, Pünkösdkor, Nagyboldogasszonykor, Szent Ferenc ünnepén és Mindenszentek ünnepén. Az egészséges vagy beteg nővérek áldozása érdekében egy káplán misézhet a monostorban.
A dolgozás módjáról
Azok a nővérek, akiknek az Úr megadta a munka kegyelmét, Tercia után foglalkozzanak tisztességes és közhasznú munkával, hűségesen és odaadással, úgy, hogy távol tartva a lélek ellenségét, a henyélést, ne oltsák ki magukban a szent imádság és áhítat szellemét, amit minden más földi dolognak csak szolgálnia szabad. Amit pedig kezükkel végeznek, azt az apátnő vagy a helyettese a káptalanon mindenki jelenlétében szabja meg. Ugyanígy kell tenniük, ha valakitől a nővérek szükségleteire alamizsna érkezik, hogy közösen megemlékezzenek az adományozóról. Mindezt az apátnő vagy helyettese ossza el a tanácsadók bevonásával a közösség hasznára.