1921-ben Avilai Nagy Szent Teréz életrajzát olvasva először találkozik a kereszttel és Krisztus fényével.
1922. január elsején keresztelték meg. Szenvedélyesen kereste az Igazságot, vonzották az egzisztenciális kérdések, Isten létének szükségessége...
1933-ban lépett be a kármelita rendbe. Vonzotta a radikális életforma, valamint a világtól való elvonulás. Ebben az évben írja, hogy anyja mély hite ellenére sem fogadja el az ő döntését. Családjára nem számíthatott.
Számára az élet egy séta Isten nyomában. A séta végén pedig meglátjuk magát Istent, amint van (1Jn 3,2).
Isten mindenütt jelen van, az emberi szívekben. 1938-ban azt írja, hogy ha a Szentháromságos Istennek szívünk cellájában adunk helyet, akkor semmi nem fog hiányozni onnan, ahol éppen vagyunk.
1942-ben, a haláltáborban azt mondta, hogy "bármi történik is, kész vagyok. Jézus itt van velünk."
Őszintén kereste Istent. "Istenem az Igazság" - mondta.
Tanítása szerint a keresztényeknek fel kell ismerniük újra a zsidó gyökereket. Jézus Dávid leszármazottja volt, az apostolok zsidók voltak, akikre építette Jézus az Egyházát.
Egyik lelki tanítása az a gondolat, melyet a Miatyánkban is imádkozunk: "Fiat voluntas tua" - legyen meg a te akaratod. Mindenben Istenre kell hagyatkozni, őt kell az Igazságnak tekinteni, akinek arcát (Jézus Krisztusban) hordozzuk, és látjuk.
Elfogadta élete keresztjeit, és ezzel hűséges maradt Jézushoz.
Keresztről nevezett Szent Teréz Benedikta! Könyörögj érettünk!
