"Tiszteld atyádat és anyádat, hogy sokáig élj azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened ad neked" (Kiv 20,12).
"És engedelmeskedett nekik" (Lk 2,51).
Maga az Úr Jézus is emlékeztetett "Isten parancsának" jelentőségére. Az Apostol tanítja: "Gyermekek, engedelmeskedjetek szüleiteknek az Úrban, mert így van rendjén. Ez az első ígérettel egybekötött parancs: Tiszteld apádat és anyádat, hogy boldog és hosszú életű légy a földön." (Ef 6,1-3)
A negyedik parancsolattal kezdődik a második kőtábla. Megmutatja a szeretet rendjét. Isten azt akarta, hogy őutána szüleinket tiszteljük, akiknek az életet köszönhetjük és akik nekünk Isten ismeretét átadták. Becsülnünk és tisztelnünk kell mindazokat, akiket Isten a mi javunkra a saját tekintélyével ruházott föl.
Ez a parancsolat pozitív formában fejezi ki a teljesítendő kötelességeket. Előre hirdeti a rá következő parancsokat, amelyek az élet, a házasság, a földi javak, a beszéd különleges tiszteletben tartására vonatkoznak. Az Egyház szociális tanításának egyik alapját képezi.
A negyedik parancsolat kifejezetten a gyermekekhez fordul apjukkal és anyjukkal való kapcsolatukban, mert ez a kapcsolat a legegyetemesebb. De ugyanúgy érvényes a rokoni kapcsolatokra is a családi közösség tagjaival. Megkívánja a tiszteletadást, a szeretetet és a hálát az ősök és az idősebbek iránt. Kiterjed továbbá a tanítványoknak a tanáraik, az alkalmazottaknak a munkaaadók, az alárendelteknek a főnökük, az állampolgároknak a hazájuk, annak tisztviselői és kormányzói iránti kötelességeire is.
Ez a parancsolat magában foglalja és jelenti a szülők, gyámok, tanárok, főnökök, köztisztviselők, kormányzók és mindazok kötelességeit is, akik más személyek vagy közösségek fölött hatalmat gyakorolnak. A negyedik parancsolat iránti engedelmesség magával hozza jutalmát: "Tiszteld apádat és anyádat, hogy sokáig élj azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened ad neked" (Kiv 20,12). E parancsolat megtartása a lelki gyümölcsök mellett a béke és a jólét földi gyümölcsét is megtermi. A parancsolat meg nem tartása viszont nagy kárt okoz a közösségeknek és az embereknek egyaránt. (KEK 2197-2200)
A GYERMEKEK KÖTELESSÉGEI
2215 A szülők iránti tisztelet (gyermeki jámborság) hála azok iránt, akik az élet adásával, szeretetükkel és munkájukkal világra segítették gyermekeiket, és lehetővé tették számukra, hogy növekedjenek korban, bölcsességben és kedvességben. "Szívedből, lelkedből tiszteld az apádat, s anyád fájdalmait soha el ne feledd. Emlékezz rá, hogy nélkülük meg nem születtél volna; hogyan hálálod meg, amit veled tettek?" (Sir 7,27--28)
2219 A gyermeki tisztelet kedvez az egész családi élet harmóniájának, érvényes a fiú- és leánytestvérek kapcsolatára is. A szülők iránti tisztelet kihat az egész családi légkörre. "Az öregek koronája a fiak fiai, és a fiak dicsősége az ő atyáik" (Péld 17,6). "Viseljétek el egymást szeretettel (...) teljes alázatban, szelídségben és türelemben" (Ef 4,2).
2220 A keresztények különösen nagy hálával tartoznak azoknak, akiktől a hit ajándékát, a keresztség kegyelmét és az életet kapták az Egyházban. Ezek lehetnek a szülők, más családtagok, nagyszülők, lelkipásztorok, hitoktatók, tanítók vagy barátok. "Jól emlékszem őszinte hitedre; ez előbb nagyanyádban, Loiszban, majd anyádban, Eunikében élt, és most biztosan tudom, téged is eltölt" (2Tim 1,5).
A SZÜLŐK KÖTELESSÉGEI
2222 A szülőknek úgy kell tekinteniük gyermekeiket mint Isten gyermekeit, és úgy kell tisztelniük őket mint emberi személyeket. Amikor a mennyei Atya akarata iránt engedelmesnek mutatkoznak, arra nevelik gyermekeiket, hogy teljesítsék Isten Törvényét.
2223 Elsősorban a szülők felelősek gyermekeik neveléséért. E felelősségükről főként egy olyan család megteremtésével tesznek tanúságot, amelyben a gyengédség, a megbocsátás, a tisztelet, a hűség és az ingyenes szolgálat magától értetődik. A család az erényekre nevelés alkalmas helye. Ez megkívánja az önmegtagadás, a helyes ítélet és az önuralom -- melyek minden igazi szabadság föltételei -- begyakorlását. A szülők tanítsák meg gyermekeiket arra, hogy képesek legyenek alárendelni "az anyagi és természetes dolgokat a belső és lelki értékeknek". A szülők súlyos felelőssége, hogy jó példát mutassanak gyermekeiknek. Ha saját hibáikat be tudják ismerni előttük, őket is jobban tudják majd irányítani és jobbítani: "Aki szereti a fiát, annak kéznél van pálcája, (...) aki megfenyíti fiát, örömét leli benne" (Sir 30,12). "Apák, ne keserítsétek meg gyermekeiteket, hanem neveljétek őket fegyelemben az Úr útmutatása szerint" (Ef 6,4).
2231 Vannak, akik nem kötnek házasságot, hogy szüleik vagy testvérük gondját viseljék, hogy kizárólagosabban egy hivatásnak szentelhessék magukat, vagy más tiszteletre méltó okból. Ők nagymértékben javára lehetnek az emberi családnak.
Szeptember ötödikétől folytatódik A hit útján című sorozatunk! Olvasson minket továbbra is!
