A Péter név jelentése alapján tudjuk, hogy Jézus nem véletlenül mondta Pétert "sziklának", ugyanis maga a név jelentése is ez. A nehézséget az okozza, hogy amennyiben Krisztus szikla és az Egyház alapja, akkor hogyan lehet Péter is szikla?
A protestánsok állítása szerint a név jelentése nem utal Péterre, "Jónás fiára". Görögül nem is azonos a Péter és a szikla jelentése. Azonban arám nyelven, melyet Jézus beszélt, azonos a "Peter" és a "Kepha" szavak.
Ugyanakkor Péter elsőbbsége mellett szól az is, hogy nem utal semmi más arra, hogy Jézus esetleg másnak mondta volna szavait.
Nem Péter kérte (neve jelentésének tudatában) az elsőbbséget, és azt, hogy Jézus rá építse Egyházát. Jézus kiváltságként, "jutalomként" adja Péternek azt, hogy ő lehet az Egyház alapja.
A kérdés megértéséhez egy analógia szükséges: ha én leírok valamit egy ceruzával, akkor azt írhattam én is, de a ceruza is. Ketté lehet választani, mégis egy ember írta le a szöveget.
Isten az elsődleges ok, az ember másodlagos ok. Így gondoljuk ezt a Szentírás szerzőségének kérdésében is.
Az Egyház alapításában Krisztus az elsődleges ok. Péter a másodlagos ok. Pétert Krisztus ereje erősíti. Ezért nincs veszélyben az Egyház (Krisztus 'építménye'). Ugyanakkor az egyetlen alapja az Egyháznak maga Krisztus.
Alapvető katolikus felfogás, hogy Isten számára az ember eszköz. (Ezért kell például apró jelekben is meglelni Isten szándékát.) Ezért nehéz sokszor emberi ésszel kettéválasztani az isteni és az emberi akaratot, tervet. Amint Péter eszköz Isten kezében, és amennyiben rá építi Egyházát, úgy már érthető az a tétel, hogy a pápa Krisztus földi helytartója. A mai evangélium teljesen emberi, de ugyanakkor Isten tervének szemléltetője. Isten végtelen fölségében az embert (porszemet) használja fel tervének megvalósításához. Ezért fontos (nélkülözhetetlen) az Eucharisztia előtti leborulás, és a szüntelen imádkozás. Isten tervében helyünk van. "Boruljunk le, és imádjuk..."
