Az esztergomi bazilika felszentelésére írt Liszt-műről ma illik megemlékeznünk. Két okunk van rá elsősorban: ma van a bazilika felszentelésének évfordulója, illetve Liszt-év van idén. Az kettő összekapcsolódik, hiszen Liszt Ferenc misét komponált erre az alkalomra. 1856. augusztus 31-én Liszt Ferenc vezényletével csendült fel először a mű a felszentelési szentmise keretében, melyet Scitovszky János egykori rozsnyói püspök, majd esztergomi bíboros-érsek végzett.
Az Esztergomi miséről sokat hallhattunk a közelmúltban, hiszen annak kerek évfordulója is volt (2006-ban), valamint a Liszt-év kapcsán.
A misét az elmúlt vasárnap este egyébként Esztergomban ismét meghallgathatták - akik ott voltak. (Blogunkban már felhívtuk a figyelmet az esztergomi Liszt-hétre.)
Lisztről XVI. Benedek pápa így nyilatkozott május 27-én a Vatikánban: "A zsoltárt Liszt először elimádkozta, és csak utána írta át zenére." Ez érvényes minden egyházzenei művére. Az igazi egyházzenész ugyanis elmélkedik, és utána ül le vagy áll ki énekelni. Az egyházi zenét szerző komponista pedig szintén ezt teszi - csak talán hosszabb ideig. Lisztről ismeretes, hogy évente részt vett lelkigyakorlaton, amely munkásságát nagyban meghatározta.
Liszt Ferenc így nyilatkozott (a maga idejében) az egyházzene helyzetéről: "Hallod azt az ostoba ordítozást, mely a katedrálisok boltívei alatt szól? Mi ez? Ez lenne a dicséret és áldás éneke, melyet Jézus Krisztushoz intéz az ő misztikus Jegyese? És az orgona, e pápa a hangszerek között, e misztikus óceán, mely korábban oly fenségesen áradt Krisztus oltára felé, s ott hullámai között lerakta századok siralmait és imádságait - hallod-e ma, amikor divatos slágerekkel, sőt akár táncdalokkal prostituálja magát? Hallod-e abban a magasztos pillanatban, amikor a pap felemeli a szentelt ostyát, hallod-e a nyomorult orgonistát amint a 'Di piacer mi blaza il cor'-ra vagy a 'Fra Diavolo'-ra készült variációkat játssza? Ó, micsoda szégyen, ó micsoda botrány! Mikor űzi már ki valaki ezeket a nagyszájú részegeket a szent helyről? Mikor lesz már végre vallásos egyházzenénk?" (Dobszay: Liszt az egyházzenéről in: Jegyzetek, 344.)
Nos, Liszt bebizonyította az Esztergomi misével, hogy lehet vallásos egyházzenét művelni, melyet valóban a szent liturgia "ihlet". Katolikusként hiszem-e, hogy a pap Krisztus személyében cselekedve felmutatja Jézus Krisztust, aki a Szentlélek által valóságosan jelenvalóvá vált a színek alatt? Amennyiben ezt hiszem, énekem és imádságom nem a divatot fogja követni (a divat nem egyenlő a korstílussal!), hanem sokkal mélyebb valóságok fogják táplálni. A templomból hazatérve pedig ez a mély kegyelmi tapasztalat fog éltetni, ami által életem szebb és jobb lehet. Addig több erőfeszítést kell tennem, hogy (lelki) életem "rendben" legyen.
Liszt Ferenc legyen példakép az egyházzenészek számára is, de minden hívő figyeljen fel példájára. Imádságos életű egyházzenész, aki nem félt attól, hogy Jézust megvallja Urának, a Messiásnak. Munkája pedig ebből a felismerésből forrásozott.
