"Asszony, nagy a te hited!"

Első olvasásra a vasárnapi evangélium furcsán hat. Az evangélista ugyanis nem a csoda eseményét helyezi középpontba, hanem a Jézus és a kánaáni asszony közötti párbeszédet. Ez pedig Jézus életének egyik kiemelkedő párbeszéde, hiszen szóba áll azokkal, akik kitaszítottak, peremre szorultak, a kor szavával élve "tisztátalanok" voltak. Az asszony, aki a mai evangéliumban szerepel, egyedülálló nő a férfiak világában, valamint pogány. Ezért tisztátalan. (Máté a 15,1-20 fejezetben szól a tisztátalanságról. Elmondja, hogy mi szennyezi be az embert. Nem a külső "kosz", hanem a belső rossz dolgok, melyekkel az isteni törvényt szegi meg az ember.)
Az a tény, hogy "szóra sem méltatta", az ezt követő verssel magyarázható: nem akar túllépni Istentől kapott küldetésének határán. Engedelmes Istennek. Tudjuk, hogy a "csak Izrael házához" szóló küldetés később megváltozik "az egész világra" szóló küldetéssé. Isten azonban egy konkrét néphez küldte először Fiát, az üdvtörténetben ennek a népnek különleges szerepet szánt. Az egyetemes küldetés viszont nem írja felül az ilyen jellegű isteni küldetést. A végidőkre egész Izraelt össze kell gyűjtenie. A gondolat folytatása pedig szintén szimbolikus, hiszen a "kiskutyák" szó, vagy a "gyermekek" elsődleges jóllakása a zsidóságra utal. Ők a "gyermekek" a hitben, és a pogányoknak szóló küldetés csak azután következik (Róm 1,16).
Az asszony nagy alázatosságával és a jézusi gondolatmenethez való alkalmazkodásával (kiváló észjárásával) "győz" a vitában. A nő nem utasítja el a megaláztatást, hanem kitart könyörgésében. Máté evangéliumában csak ekkor mondja Jézus asszonynak, hogy "nagy hite" van. Nagyvonalú Jézus a dicséretben.
Aranyszájú Szent János szerint az alázatos és kitartó ima nyer meghallgatást.
Jézus küldetése egyetemes, mindenféle emberhez szól. Isten minden teremtménye, melyet szeretettel alkotott, isteni törődést is kíván. Az ember hivatása alapvetően az, hogy Istent utánozza. Isten Jézus Krisztusban nyilatkoztatta ki önmagát. Krisztust kell követnünk, utánoznunk. A szentek ezt tették. Assisi Szent Ferenc, vagy Boldog Kalkuttai Teréz, vagy éppen a szenvedésben Krisztussal egyesülő Boldog II. János Pál, mind azt mutatják nekünk, hogy lehetséges szólni a kitaszított és mások szemében tisztátalan emberekkel. Emiatt természetesen mi is azokká válunk a mások szemében.
Hitünk akkor növekedhet, ha engedjük, hogy a kegyelem működjön bennünk. Ennek pedig feltétele az alázat, a jézusi szó (az IGE) megértése. Mindez pedig a szentségi életben kezdődik, amikor Isten elé borulva beismerjük gyarlóságainkat, esedezünk végtelen irgalmáért és ő megkönyörül rajtunk, segítségünkre siet az Eucharisztiában - önmagát adva. Életünk legnagyobb ünnepe a szentmise, ahol Isten megszólít, engedi magát felismerni, hogy hitünk nagy legyen.
Legyen minden szentmisénk és imádságunk olyan, hogy utána ne csak mi, hanem egész környezetünk meggyógyuljon.
"Könyörülj rajtam, Uram, Dávid Fia!"

A tökéletes ima tíz jellemzője:
1. Nagy alázat, melyben magunkat "kutyának" ismerjük el.
2. Hit, hogy Jézus a Messiás, akit Dávid fiaként küldött Isten a zsidó néphez.
3. Szerénység, hogy Krisztus meg tud minket gyógyítani.
4. Óvatosság, amely Jézus szavára nem sértő módon felel, hanem az ő érveit megértve.
5. A tisztelet: térdelve imádkozni Isten előtt.
6. A lemondás: a kánaánita asszony lányáért könyörög, nem önmagáért.
7. Bizalom: az asszony nem állhatott volna szóba Jézussal tisztátalansága miatt.
8. A lelkesedés.
9. A szeretet: először az asszony "könyörülj rajtam"-ot kiált, végül lányáért esdekel.
10. A kitartás: a visszautasítás után még erősebben imádkozni.