MADRID 2011
A Keresztút
Nekem, mint történelemtanárnak Spanyolország és Madrid a hatalmas ellentétek színtere. Egyrészt szinte inkvizítor-keménységű, szigorú katolikus ország és város, másrészt a XX. században a keresztény vértanúk megszámolhatatlan sokaságának hazája.
A történelemórákon megtanítom, hogy Hispániából kiűzték a mórokat és a zsidókat, a meghódított Új Világot keresztény hitre térítették és kitartóan védelmezték a Rómához való hűséget. De a XX. század történelmének igazságához az is hozzátartozik, hogy elmondom: a 30-as évek polgárháborúja idején tízezrével végezték ki – a legkegyetlenebb módszerekkel – a szerzeteseket, a papokat és a megkeresztelteket. Döbbenetes, hogy Spanyolország Nyugat-Európa legnagyobb keresztényüldöző államává lett.
Ebbe az országba és ebbe a világvárosba, a vértanúk vérével megszentelt térségbe egy hétig, másfél millió keresztény fiatal zarándokolt el.
Magam már nem tartom olyan fiatalnak, hogy egy „világifjúsági” találkozóra elmenjek. Sokan vannak a ferences rendben, akik fiatalos lendülettel jelen lehettek volna a találkozó lelkesítő napjaiban. Mégis, utólag örülök, hogy egy zarándokcsoport kísérője lehettem. Újra igazolódni láttam mindazt, amit a történelemórákon tanítok: Isten nem csak közvetlenül a mai nap látogathat el hozzánk - természetesen ez is megtörténhet-, hanem Isten látogatását a századok nagyságában is meg kell látnunk.
Beszédes már maga a helyszín, amely Isten látogatásának a helyszíne: Madrid. 80 éve, 1931-ben mondatták le a keresztény spanyol királyt, XIII. Alfonzot. Primo de Rivera ugyan köztársaságot hirdetett meg, de az évszázadok során felgyülemlett feszültség, a polgári demokrácia „népfrontos” szólamai a polgárháború kiváltását eredményezték.
Mivel Spanyolország a XIX. századi polgári forradalmat nem élte meg – talán Napóleon kegyetlenségeinek köszönhetően – nem alakult ki a világméretekben hatalmas polgári berendezkedésű állam. Az európai „fejlődésben” alulmaradt.
A baloldal küzdött a hatalom átvételéért, baloldali szlogenekkel és szólamokkal sikert is értek el: győzött a népfront 1936-ben. Korábban már Szovjetunióban győzött és Magyarországon is majdnem. Így sok más országbeli kommunista is harcolt a spanyol polgárháborúban, a kommunista érdekek érvényesítéséért.
A legnagyobb ellenség a katolikus egyház volt, mert a több évszázados értékeket védte. Ezért az egyházat meg kellett semmisíteni. Ezért ölték tízezrével a papokat és a szerzeteseket. (Közülük II. János Pál sok százat a boldogok sorába iktatott.)
Madrid, a főváros ennek a hatalmas öldöklésnek volt a színtere.
1931-2011: 80 év elteltével Madrid megkapta azt a kitüntetést, hogy megszervezhette a világifjúsági találkozót. Így Madrid utcáit a közös keresztúton keresztények ezrei árasztották el. Másfél vagy kétmillió keresztény ember imádkozott az egykori kegyetlenségek színterén. Vitték a hatalmas KERESZTFÁT, a szenvedés és a vértanúság fáját.
Madrid megélhette a csodát. Szinte egy emberöltő alatt - 80 év alatt - élte át azt, amelyet csak Isten jelenlétével lehet megmagyarázni. Isten az IDŐBEN mutatja meg magát, ezer vagy kétezer évben vagy akár századon belül.
Számomra ezen a pénteki, madridi keresztúton úgy volt jelen Isten, ahogyan a történelemben jelen van. Pilinszky írja: Isten időről időre átvérzi a történelem szövetét…A vértanúk vérétől áztatott földben, Madridban imádkozott az egész világ. Ez a város Istentől kegyelmet kapott. Azt a kegyelmet, amelyet csak a hit erejében élhetünk meg.
Fenséges volt az a keresztút. A 12. állomást ágyúszó ritmikus üteme tette ünnepélyessé. Az ágyúk robbanása a megváltó kereszthalál kegyetlenségét, a minden szenvedésben megismétlődő fájdalmat, de a megváltás világot megrázó és megváltoztató tényét is emlékezetbe idézte, szívbe véste – kitörölhetetlenül.
Madrid, amely gyűlölte a Megváltást 80 évvel ezelőtt, most szívszorítóan megélte azt.
Ezt a hatalmas CSODÁT kapta meg ez a város Istentől. A térben és az időben így igazolódik Isten valóságos jelenléte, amelyet nekünk, embereknek adott.
2011. augusztus 23. Fr. Viktor
