Ezt az ünnepet az ötödik századtól kezdve ünnepli az Egyház. Urunk születésének ünnepétől számoltak vissza kilenc hónapot, így lett az ünnep március 25-én. Mária életének legnagyobb csodáját és titkát ünnepeljük ma. "A Szentlélek mindenható teremtő erejében alászáll az örök Ige, mint a természetfölötti élet csírája, az égből az asszonyok között Áldottnak makulátlan méhébe és emberré lesz. A szűzből anya lesz, anélkül, hogy megszűnnék szűz maradni." (Magyar-latin misszále, SzIT, 1933.) Érdekesség az ünnep történetében, hogy a milánói ambrozián liturgiában és Spanyolországban az ünnepet sokáig adventben ülték, nem nagyböjtben.
Mária Isten tervében fontos és nélkülözhetetlen helyet foglal el, hiszen közreműködése által jöhetett létre az új szövetség, melyet Isten kötött népével. II. János Pál pápa 1996-ban egy katekézis alkalmával Máriát "Sion új leányának" nevezte.
A mai ünnep központi gondolata a hit. Isten üdvözítő terve csak úgy valósulhat meg, ha az ember, akit Isten már a teremtéskor kiválasztott, alázatos hittel elfogadja Isten akaratát, leborul annak nagysága előtt, mert belátja, hogy Nélküle semmit sem tehet. Mária alázatos hittel fogadta az angyalt. Befogadta az örök Igét, aki a Szeretettől van, hogy általa üdvözüljön a világ. Az ünnep titka, hogy Isten üdvözítő tervéhez szükséges az ember. Isten szabad akaratot adott nekünk, hogy dönthessünk jó vagy rossz mellett. Isten Máriát használta fel, hogy egyszülött Fia a világba jöjjön. Isten mindenhatósága abban is rejlik, hogy meghallgatja az embert, együttműködést ajánl fel, és üdvösséget ígér. Nem olyan kompromisszum ez, melyet a csalfa világ ígér, vagy olyan gazdasági hatalmak, melyek azután mégis a másik fél elnyomásával és kizsákmányolásával élhetnek boldogan. Isten önmagát ajánlja fel, egészen. Az ő szövetsége nem az állatok vérében, hanem saját Fiának a keresztfán kiontott vérében rejlik. A szentmise áldozatában minden alkalommal megújulhatunk ebben a szövetségben. Sőt, a végtelen Szeretet a kiengesztelődést is felkínálja az elesett és gyönge embernek. Ezért mehetünk el gyónni, hogy a minket teremtő és velünk együttműködni akaró Istennel együtt élhessünk, és már ne szakítson el minket a bűn.
A "Redemptoris mater" enciklika, melyet Boldog II. János Pál pápa írt, kijelenti Lukács evangéliuma alapján, hogy "boldog, aki hitt". Erzsébet mondja ezt Máriának, rá vonatkoztatva. "Ezeket a szavakat párhuzamba állíthatjuk az angyali köszöntéssel: "kegyelemmel teljes". Mindkét szöveg lényeges mariológiai megállapítást tartalmaz, azaz elmondja az igazságot Máriáról, aki pontosan azért lett jelenvaló Krisztus misztériumában, mert "hitt". A "kegyelemmel teljesség", melyet az angyal hirdetett, azt az ajándékot jelenti, amely maga az Isten; Mária hite, amelyet Erzsébet a látogatáskor magasztalt, azt mutatja: hogyan válaszolt a názáreti Szűz erre az ajándékra." - fogalmaz a pápa.
XVI. Benedek pápa így fogalmazott: "Mária az imádság szükségességére tanít minket, mely által állandó, bensőséges, szeretetteljes kapcsolatban lehetünk Fiával." Isten tervére igent kell mondanunk, önmagunkból kilépve, hogy részesei lehessünk az új szövetségnek.
Imádjuk hódolattal a mai napon a testté lett Igét és köszöntsük Máriát, kinek tisztasága és alázatossága szerezte meg nekünk az Isten gyermekeinek kegyelmét.
