Jézus az Oltáriszentséget az utolsó vacsorán alapította, mely vacsorát a várakozás hatja át. A Messiás érkezését húsvétkor várták. Jézus új szövetséget is köt, tehát a régit már más dimenzióban kell szemlélnünk. Isten választott népe már új nemzedék, vagyis a vére árán megváltott nép. Az új nemzedék mindaz, aki hisz Krisztusban, és abban, hogy ő az egyetlen út az Atyához.
Christoph Schönborn ezt írja: "Az utolsó vacsorán Jézus felfedi messiási uralmának titkát: az emberek általa fognak élni. A Szent János-i krisztológia gyakran szóban fejti ki azt, amit a szinoptikusok Jézus cselekedeteiben mutatnak meg: "Én azért jöttem, hogy életük legyen és bőségben legyen" (Jn 10,10)."
Joachim Jeremias evangélikus német teológus így fogalmaz: "A megdicsőült földön a megdicsőült testiség által valósággá lesz a teljes közösség Istennel. Jézus majd megszentelt kenyeret, és a hálaadás borát fogja nyújtani - ismét ő lesz az ajándékozó és a szolgáló -, s övéi a megajándékozottak, akik az evéssel és az ivással fogadják el Isten üdvözítő ajándékát: az örök életet."
Az az Eucharisztia, amit itt a szentmisében ünneplünk, elővételezése a mennyei Jeruzsálemnek, az örök életnek. Sokszor panaszként hangzik, hogy nincsenek elegen a szentmisén. Pedig valójában az egész megdicsőült Egyház jelen van. És maga a Szentháromság! Életünk nem lehet sivár, ha meg vagyunk keresztelve! Közösségben vagyunk Istennel és minden kereszténnyel. Ezért lenne oly fontos munkálni az egységet katolikus és katolikus között. Hogyan? Például a liturgiában: ugyanazt és ugyanúgy imádkozom Pilisszentkereszten, mint Dubajban vagy Rómában. Vagy az azonos nyelv! Istennek hála, ma egyre többen kezdik fölfedezni a latin nyelv szépségét és fontosságát. Sokak számára ez még mindig rejtett kincs!
Szentatyánk az Eucharisztia alapításával kapcsolatban ezt írja: "Az utolsó vacsora csak Jézus saját öntudatából származhatott. Csak ő szőhette össze ilyen szuverén módon a Törvény és a Próféták szavainak szálait - az Íráshoz teljes hűségben, fiúi mivoltának teljes újdonságában. Csak mivel ő személyesen mondta és tette mindezt, ünnepelhette az Egyház is a "kenyértörést" kezdettől fogva minden irányzatában, ahogy Jézus az árulás éjszakáján tette."
Jézus eucharisztikus jelenléte kulcskérdés. Nem lehet mellőzni. Milyen jó volna, ha hazánk minden templomában Úrnapján legalább egyórás Szentségimádást tartanának! Milyen jó volna, ha néha betérnénk az Úr elé egy kis időre, akár mise előtt is. Néha szomorú látvány, amikor a templomokat az esti mise után azonnal bezárják. Mintha egy színdarab végén a színházat gondosan kiürítenék és bezárnák. Nem! A szentmise után még legalább pár percet ott kellene időzni, és hálát adni ezért a legnagyobb misztériumért. Azért, hogy Jézus közénk jött. Kedves olvasó! Egy híres hazai lelkipásztor ezt találta mondani több, mint tíz évvel ezelőtt: "Azt a kispapot, aki nem hiszi, hogy Jézus jelen van az Eucharisztiában, nem lenne szabad fölszentelni!" Igen, a keresztény élet központi kérdése ez. Ha elhiszem (teljes értelmemmel és akaratommal hiszem), hogy Jézus jelen van az ostyában, akkor minden további kérdés másodlagos lesz, vagy egyáltalán nem lesz kérdés. Vannak idős papok, akik több évtizeden keresztül bemutatták a legszentebb áldozatot, és életük alkonyán azzal szembesülnek, hogy nincs segítségük! Gondolnánk, hogy van olyan pap Magyarországon, aki négykézláb kényszerül a kutyaháztól a teraszig "csúszni", mert, lám elesett? Vagy a fiatal pap, aki az első kápláni helyén szerzett "sebek" után tulajdonképpen leírt emberré válhat? De mennyi család van, ahol bizony (általában) az anya azért esik áldozattá, mert eljár a templomba!? És az ártatlan gyerek, aki eljön ministrálni, de évekig nem látjuk utána, mert otthon az apa megverte emiatt? Mennyi olyan dolog van, amiről írni sem merünk, mert hát csak a szépet és jót szeretjük!?
Igen. Talán ez a szentség, az Eucharisztia szentsége az, ami - ha hisszük - képes felnyitni szemünket. Micsoda mondata ez Jézusnak: "Hittél, mert láttál. Boldogok, akik nem látnak, mégis hisznek." (Jn 20,29) Aki megtapasztalja egy szentmisében, hogy Jézus MOST jelenvalóvá VÁLT, azt miért ámítjuk? Annak miért adunk mást? Abban van HIT, aki képes leborulni és elhiszi, hogy rajta már csak Jézus segít! Miért nem mondjuk ki végre: legyen mindenki eucharisztikus ember!? Ne zárjuk el a szentséget, és ha valaki leborulva imádni kívánja, hagyjuk őt! Milyen katolikus magatartás az, amikor egy áldoztató pap kineveti a térdelve áldozó (látszólag) megtört hívőt? Jézus kikhez fordult? Kiknek segített? A parázna nőnek, a leprásnak, a bénának, a házasságtörőnek. Ki volt ott a tizenegy mellett az utolsó vacsorán? Júdás, az áruló. Ki lett az első pápa, akire Jézus egyházát építette? Péter, a tagadó.
Kedves olvasó! Jézus azért jött, hogy a beteget meggyógyítsa. Jézus azért maradt velünk az Eucharisztiában, hogy életet, mégpedig örök életet adjon. Mondjunk egy olyan vallást, ahol ilyen személyes és ilyen szerető az Isten, mint a miénkben!
Jézus jelen van, mindaddig, míg újra el nem jön, hogy ítélje a világot.
"Imádunk téged és áldunk téged, mert szent kereszted által megváltottad a világot!"
Üdvözlégy, Oltáriszentség!
Christoph Schönborn ezt írja: "Az utolsó vacsorán Jézus felfedi messiási uralmának titkát: az emberek általa fognak élni. A Szent János-i krisztológia gyakran szóban fejti ki azt, amit a szinoptikusok Jézus cselekedeteiben mutatnak meg: "Én azért jöttem, hogy életük legyen és bőségben legyen" (Jn 10,10)."
Joachim Jeremias evangélikus német teológus így fogalmaz: "A megdicsőült földön a megdicsőült testiség által valósággá lesz a teljes közösség Istennel. Jézus majd megszentelt kenyeret, és a hálaadás borát fogja nyújtani - ismét ő lesz az ajándékozó és a szolgáló -, s övéi a megajándékozottak, akik az evéssel és az ivással fogadják el Isten üdvözítő ajándékát: az örök életet."
Az az Eucharisztia, amit itt a szentmisében ünneplünk, elővételezése a mennyei Jeruzsálemnek, az örök életnek. Sokszor panaszként hangzik, hogy nincsenek elegen a szentmisén. Pedig valójában az egész megdicsőült Egyház jelen van. És maga a Szentháromság! Életünk nem lehet sivár, ha meg vagyunk keresztelve! Közösségben vagyunk Istennel és minden kereszténnyel. Ezért lenne oly fontos munkálni az egységet katolikus és katolikus között. Hogyan? Például a liturgiában: ugyanazt és ugyanúgy imádkozom Pilisszentkereszten, mint Dubajban vagy Rómában. Vagy az azonos nyelv! Istennek hála, ma egyre többen kezdik fölfedezni a latin nyelv szépségét és fontosságát. Sokak számára ez még mindig rejtett kincs!
Szentatyánk az Eucharisztia alapításával kapcsolatban ezt írja: "Az utolsó vacsora csak Jézus saját öntudatából származhatott. Csak ő szőhette össze ilyen szuverén módon a Törvény és a Próféták szavainak szálait - az Íráshoz teljes hűségben, fiúi mivoltának teljes újdonságában. Csak mivel ő személyesen mondta és tette mindezt, ünnepelhette az Egyház is a "kenyértörést" kezdettől fogva minden irányzatában, ahogy Jézus az árulás éjszakáján tette."
Jézus eucharisztikus jelenléte kulcskérdés. Nem lehet mellőzni. Milyen jó volna, ha hazánk minden templomában Úrnapján legalább egyórás Szentségimádást tartanának! Milyen jó volna, ha néha betérnénk az Úr elé egy kis időre, akár mise előtt is. Néha szomorú látvány, amikor a templomokat az esti mise után azonnal bezárják. Mintha egy színdarab végén a színházat gondosan kiürítenék és bezárnák. Nem! A szentmise után még legalább pár percet ott kellene időzni, és hálát adni ezért a legnagyobb misztériumért. Azért, hogy Jézus közénk jött. Kedves olvasó! Egy híres hazai lelkipásztor ezt találta mondani több, mint tíz évvel ezelőtt: "Azt a kispapot, aki nem hiszi, hogy Jézus jelen van az Eucharisztiában, nem lenne szabad fölszentelni!" Igen, a keresztény élet központi kérdése ez. Ha elhiszem (teljes értelmemmel és akaratommal hiszem), hogy Jézus jelen van az ostyában, akkor minden további kérdés másodlagos lesz, vagy egyáltalán nem lesz kérdés. Vannak idős papok, akik több évtizeden keresztül bemutatták a legszentebb áldozatot, és életük alkonyán azzal szembesülnek, hogy nincs segítségük! Gondolnánk, hogy van olyan pap Magyarországon, aki négykézláb kényszerül a kutyaháztól a teraszig "csúszni", mert, lám elesett? Vagy a fiatal pap, aki az első kápláni helyén szerzett "sebek" után tulajdonképpen leírt emberré válhat? De mennyi család van, ahol bizony (általában) az anya azért esik áldozattá, mert eljár a templomba!? És az ártatlan gyerek, aki eljön ministrálni, de évekig nem látjuk utána, mert otthon az apa megverte emiatt? Mennyi olyan dolog van, amiről írni sem merünk, mert hát csak a szépet és jót szeretjük!?
Igen. Talán ez a szentség, az Eucharisztia szentsége az, ami - ha hisszük - képes felnyitni szemünket. Micsoda mondata ez Jézusnak: "Hittél, mert láttál. Boldogok, akik nem látnak, mégis hisznek." (Jn 20,29) Aki megtapasztalja egy szentmisében, hogy Jézus MOST jelenvalóvá VÁLT, azt miért ámítjuk? Annak miért adunk mást? Abban van HIT, aki képes leborulni és elhiszi, hogy rajta már csak Jézus segít! Miért nem mondjuk ki végre: legyen mindenki eucharisztikus ember!? Ne zárjuk el a szentséget, és ha valaki leborulva imádni kívánja, hagyjuk őt! Milyen katolikus magatartás az, amikor egy áldoztató pap kineveti a térdelve áldozó (látszólag) megtört hívőt? Jézus kikhez fordult? Kiknek segített? A parázna nőnek, a leprásnak, a bénának, a házasságtörőnek. Ki volt ott a tizenegy mellett az utolsó vacsorán? Júdás, az áruló. Ki lett az első pápa, akire Jézus egyházát építette? Péter, a tagadó.
Kedves olvasó! Jézus azért jött, hogy a beteget meggyógyítsa. Jézus azért maradt velünk az Eucharisztiában, hogy életet, mégpedig örök életet adjon. Mondjunk egy olyan vallást, ahol ilyen személyes és ilyen szerető az Isten, mint a miénkben!
Jézus jelen van, mindaddig, míg újra el nem jön, hogy ítélje a világot.
"Imádunk téged és áldunk téged, mert szent kereszted által megváltottad a világot!"
Üdvözlégy, Oltáriszentség!
