A SZENT KERESZT OLTALMÁBA AJÁNLOTT BLOG. XVI. BENEDEK PÁPA ÉS ACKERMANN KÁLMÁN ATYA TISZTELETÉRE AJÁNLOTT BLOG.

2012. június 14., csütörtök

Jézus Szentséges Szíve főünnep - gondolatok

A mai szentmise első olvasmányában Istenről hallottunk, akinek a népen, bár az gonosz volt, megesik a szíve. Ez az Isten, aki nem a gonoszságot kedveli, hanem lehajol, felkínálja magát a gonosz embernek. „Megtérhetsz!”- mondja, ha akarsz! A megtérés Isten ajándéka, ahogyan a hit is. Isten felkínálja végtelenül irgalmas szívét, hogy azzal megmentsen minket. Isten nem a rosszat legalizálja, amit mi elkövetünk, hanem annak ellenére szeretné üdvösségünket.
A második olvasmány legfőbb gondolata ez: „Adja meg nektek dicsőségének gazdagsága szerint, hogy megerősödjetek benső emberré az ő Lelke által, hogy Krisztus a hit által a szívetekben lakjék”. Amennyiben mi Isten szívében vagyunk, mert ő teremtett minket, ő akarta létezésünket, úgy nekünk, Isten gyermekeinek szívünkbe kell vésnünk Krisztus arcát, aki az Atya arca, Krisztus ismeretét, aki az Atya ismerete. Így részesülünk Isten Szentháromságos életében, melyet a szeretet tart össze. Ebben segít minket a Szentlélek.
Jézus Szíve minden szentség forrása is. Az evangélium tanúskodik erről: „nem törték meg a lábszárát, hanem az egyik katona lándzsával megnyitotta oldalát, amelyből azonnal vér és víz jött ki.” Ezt a részt az egyházatyák is úgy magyarázzák, mint a szentségek keletkezését.
Jézus Szentséges Szívének ünnepe mire figyelmeztet? Elsősorban arra, hogy életünk és az egész egyház élete nem saját akaratunktól függ, hanem annak középpontja az isteni akarat. Minden tettünk alávetett Isten szándékának. Jézus Szíve is ezt mutatja. Ő „egylényegű az Atyával”, így hogyan kérdőjelezhetnénk meg azt, hogy a Szentháromság létünk középpontja?
A Szív, melyből vér és víz fakadt, élet számunkra. Nem evilági élet, mert jön egy karambol, és végünk; mert jön egy betegség, és végünk – akár hittünk Jézus Szívében, akár nem. Itt az örök élet az, ami éltet minket, ami reményt ad. Nyilvánvaló, hogy arról nincs közvetlen tapasztalatunk, ám mégis: a Szív ad nekünk jelzést arra, hogy reméljünk az örökkévalókban. Isten országába törekszünk, oda, ahol nincs többé fájdalom, sírás, szenvedés. Jézus Szíve az, ami a mi szívünk „királya és középpontja”. Nem hagyhatjuk, hogy akaratunk uralkodjék szívünk fölött. Nem hagyhatjuk, hogy ösztönünk és önző személyiségünk legyen úrrá szívünk fölött, mely szív irányítója egyedül Jézus Szíve lehet. Az a Szív, ami lehajolt a bűnös és beteg emberhez. Miért ítélkezünk? Miért bántunk meg másokat? Miért sértődünk oly könnyen? Miért, miért, miért? „Emberek vagyunk” – mondják sokan olcsó kifogásként. Nem! Isten gyermekei vagyunk, akik arra törekszenek, hogy Krisztus legyen egyetlen példaképük, vezérük, tanítójuk, mesterük – és üdvösségük.
Jézus Szíve főünnepe alkalom lehet arra, hogy megújítsuk hűségünket Jézus iránt. A szentmisében közénk jön, engedjük, hogy átformáljon minket. Engedjük, hogy Szívének különös tisztelői legyünk a legszentebb Eucharisztiában.
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...