"Igazságos vagy, Uram, igaz a te ítéleted, cselekedjél szolgáddal irgalmasságod szerint." Zsoltárok: Boldogok, kik szeplőtelenek az ő útjukon, és az Úr törvénye szerint járnak. Boldogok, kik az ő bizonyságaira figyelnek, teljes szívükből keresik őt. (Zsolt 124,1-2)
Az ember életében megtapasztalhatja Isten igazságosságát és irgalmasságát, de tökéletesebb, teljesebb Igazságra és Irgalmasságra törekszik. Nem ez a világ fog nekünk igazságot és irgalmasságot adni, hanem a szerető és végtelenül irgalmas Isten, aki Atyánk. Az Isten Atya, aki elébe siet a bűnbeesett embernek, ahogyan azt látjuk a tékozló fiú történetében. Hiszen "az Emberfia azért jött, hogy megkeresse, ami elveszett" (Lk 19,10). Aki mégis felteszi a kérdést, hogy miért nem tapasztaljuk meg Isten jóságát és szeretetét ebben a világban, földi életünkben, annak kérdése talán nem is jogos. Nehézségek mindig lesznek, de vajon mi mennyit teszünk a nehézség legyőzése érdekében? Valamint: Isten szentségeivel éltet és ad erőt. Az Egyházat rendelte (legfőképpen az Eucharisztiát) Jézus Krisztus művének éltetésére. Isten az Egyházon keresztül adja nekünk Jézus Krisztus nevében bőkezűen a szentségi jelek által kegyelmét. Isten működése kézzel fogható akkor, ha szentségi életet élünk. Soha nem lehet feldolgozni egy halálesetet, egy életmű derékbatörését, vagy bármi más tragédiát. Jézus szeretett rokona, Lázár halálán sírt. Nem tudjuk és nem is feladatunk megmásítani a dolgok ilyen rendjét. Bizonyos dolgok ellen tehetünk, de van, amit Istennek kell ajánlanunk. Isten irgalmába kell ajánlani magunk és mások életét.
Aki nem él az Egyház adta lehetőségekkel, és nem hiszi el, hogy az Egyházon kívül nincs üdvösség (extra Ecclesiam nulla salus), az is bízhat természetesen Isten irgalmában. Aki azonban minden erejével ellen áll Istennek kegyelmének, könnyen elveszhet. Értük is kell imádkoznunk. Ezért fontos az igehirdetés, amely segíthet a lelkeken. Ezért fontos a példamutatás, mert soha nem tudjuk, hogy kit távolítunk el az Egyháztól, vagy éppen kit mentünk meg Istennek.
Igazságos az Isten? Igazságos, amikor egy fiatal hal meg? Igazságos, amikor betegségben szenved valaki? Igazságos, amikor bűneinket megbocsátja? Tudjuk, hogy Isten maga a teljes Igazság, és nem is léphetnénk színe elé bűneink tudatában. Viszont bízunk irgalmában, és azt kérjük, azzal cselekedjen velünk.
Isten rendelései és az események ellen (melyekben Isten akaratát kell meglátnunk) nem tehetünk. Nem lehetünk olyanok, mint a zsidóság, amikor vakon elítélte Krisztust, és nem volt hajlandó felismerni a Messiást. Nekünk Péterhez kell hasonlóvá lenni, aki a többi apostollal együtt felismerte Jézusban a Messiást, de emberként sok gyengeségével kellett küzdenie. Jézus nem örül a halálnak vagy a bűnnek. De feltámaszt és megbocsát. Ezért van reményünk, ezért bízunk irgalmában. Mindez viszont arra figyelmeztet minket, hogy Jézus nyomában haladva, követve tanítását, Isten felé törekedjünk, ő legyen végső célunk. Nehéz a mai világban megtalálni a helyes irányt, de a szentségek segítenek. Ne ez a világ legyen célunk, amely elmúlik - mert nem örök. Ne legyen szűk látókörünk, melyben csak ez a világ boldogít. Jézus tanítása és Isten kegyelme által nyíljon meg szemünk az örök értékekre, hogy azokat felismerve boldogan, reménnyel teli, igazi örömmel készülhessünk az örök életre.
