KISBOLDOGASSZONY! KÖNYÖRÖGJ ÉRETTÜNK!
Elmélkedés Szűz Mária születésének ünnepén. Írta Prohászka Ottokár.
"A Szent Szűz születése napja örömnap az égben. Isten ismét teremtett egy lelket, melyet a bűn nem homályosít el. Ez a teremtése nem romlik; ez a remeklése érintetlen. A teremtő Isten ismét mondhatja: Tota pulchra, egészen az enyém s ez a szép lélek ma indul meg az élet útjain. A legnagyobb kegyelem, külön őrangyal, különös gondviselés kísérik. Salve, salve, virgo gloriosa! (Üdvözlégy, üdvözlégy dicsőséges Szűz!)
Örömnap ez a földön, hajnalhasadás. Éjben álltunk s hiába vártuk a napot, végre ránk hasadt ez a leheletszerű, királyi bíborba öltözött hajnal; ez napot jelent. S mint az erdő madarai énekelnek a pirkadásban, úgy ébred lelkeinkben imádó, hálaadó éneke. Csakhogy eljött édes, szép hajnal, életünk reménye! Mily erő s bizalom sugárzik belőled!
Örömnap a kereszténységben; megszületik végre az első Istengyermek, a született királynő; a mi Kisasszonyunk. Első is, legszebb is leghatalmasabb; szemünk fénye s dicsőségünk, soraink elé áll. Mit tesznek a népek saját vérükből eredt s történetükkel összeforrt királynőnek? Vitam et sanguinem pre rege et domina Maria! (Életünket és vérünket, királynőnket, Máriáért!)
Örömnapja az életnek; most fakad az erős, szeplőtelen, romlatlan életnek bimbaja; ez az az "inclyta vita", a kitűnő élet, "illustrans ecclesiam", Egyházat beragyogó, mely fényt áraszt ránk. Őszkor születik, mikor a természet halni készül, mintha jelezné, hogy az elhaló természetben kigyullad a kegyelmi élet s hogy ne féljenek hervadástól, kik Istenből élnek. Azért tehát örvendjünk e kedves őszi ünnepen, melynek igénytelenségében őserő s örök élet lüktet. "Nem halok meg, - énekli a lelkem - élni fogok."
