 |
| Carlo Maratta: Mária a Gyermekkel, XVII. század |
Isten mindannyiunkat néven nevez, nevünkön szólít - teszi ezt akkor is, amikor mi a bűn által eltávolodtunk tőle. Meghívása örök és visszavonhatatlan - legfeljebb a mi válaszunk lehet végérvényes nem. Máriát Isten nevén szólította Gábor angyal által, és Mária kimondta az igent Isten meghívására. Megtudta Mária, hogy ő kegyelemmel teljes, tehát bűn nélkül való. Ez a kijelentés nem indíthatta arra, hogy nemet mondjon. Viszont amikor hittanórán megtanuljuk: Isten jónak teremtett minket, a keresztségben eltörölte az eredeti bűnt, és a szentségek által táplál, éltet minket, akkor annak tudatában kellene élnünk, hogy Isten meghívására nem mondhatunk nemet. Isten meghívása örök és nem veszti érvényét. Válaszunkkal ne késlekedjünk: adjuk át magunkat neki, aki minket akart, létbe hívott, hogy "uralkodjunk" a teremtett világon. Uralmunk pedig Isten dicsőségére és az alázat tudatában létezhet.
Mária megdicsőült, hiszen Isten felvette a mennybe testével együtt. Igenje miatt. Igenje és kitartása miatt. Mária a kánai menyegzőn ezt mondta: "Tegyétek, amit mond." Nem saját magát helyezte középpontba, hanem tudta, hogy kiválasztottsága Jézus miatt történt meg. Egy pap sem önmagát produkálja, hanem élete arról tanúskodik: "Tegyétek, amit mond!" Mária nem volt büszke igenjére, nem hangoztatta igenjének gyümölcseit. Alázatban megmaradt Isten szolgálóleányának, aki azt tette, amit Fia, és az ÖRÖK ATYA FIA mondott.
Üdvözlégy, Mária, aki megtanítasz minket az alázatra! Nevedben tiszteljük azt, aki minket halálunk óráján is képes megsegíteni. Imádkozzál tehát érettünk, bűnösökért.
