 |
| Oskar Laske (1874-1951): Állatok paradicsoma |
Nagy az Isten állatkertje, és mi most néhány egyedet be is mutatunk. Thomas Cantimpratensis Könyv a dolgok természetéről című művéből idézünk. A szerző 1201-1270 között élt. Teológus, enciklopédista és természetkutató volt. Albertus Magnus-nál tanult Kölnben. A Löweni domonkos kolostorban subprior lett. "Noha Thomas sok forrásból merít, stílusa meglehetősen egységes, fejtegetései egyéniek, írásaiban a skolasztika módszereit alkalmazza, ezt azonban nem szolgaian teszi. Leggyakrabban Arisztotelészt, id. Pliniust, Solinust, Szent Ambrust és mesterét, Albertus Magnust idézi. Alkotása, noha természetesen moralizáló jellegű és minden jelenséget az Egyház tanításának fényében, az üdvtörténetet figyelembe véve tárgyal, a kor értékrendje szerint természettudományos munka."
Az idézetek forrása: Isten állatkertje. Ez középkori és reneszánsz állatleírások gyűjteménye.
A tengeri szerzetesek
A tenger szerzetesei olyan tengeri szörnyek, amelyeknek neve pontosan fedi külsejüket. A Brit-tengerben élnek ilyenfajta állatok. Testük alsó része hal alakú, felsőtestük azonban részben az emberi fajéhoz hasonlatos. Fejük olyan, mint a szerzeteseké, tetején frissen nyírott, fénylő tonzúrájuk van, fülük felett fekete kör övezi, amely arra a hajkaréjra emlékeztet, mely a szerzetes vagy a pap fején látható, csakhogy ez a szőrzet dúsan szétmered. Ez a szörny szívesen csalja magához a tengerparton sétáló embereket, szemük előtt játszik, és ugrálva közeledik hozzájuk. Ha aztán látja, hogy az embernek tetszik a játéka, örül, és annál inkább játszik a víz felszínén. Amikor aztán azt látja, hogy az illető nagy bámulatában közel megy hozzá, ő is közelebb jön, és alkalomadtán elkapja az embert, magával vonszolja a mélybe, ott aztán felfalja a húsát. Az arca egyáltalán nem hasonlít az emberi arcra, mivel orra olyan, mint a halaké, szája pedig az orra folytatása.
