Sorozatunk második hetének végéhez értünk. Szent Ágoston vezetett most a hit útján minket. Jövő héten Aquinói Szent Tamás lesz segítségünkre.
Szent Ágoston a keresztény tanítást külön művében értelmezi és magyarázza. Ebből idézünk:
Felebarátunk minden ember, de sőt még maguk az angyalok is
31. Ehelyütt azonban az angyalokra nézve is akad számunkra kérdés. Annak élvezetében ugyanis,
akinek élvezetére mi is sóvárgunk, ők is boldogok. Mi minél inkább élvezzük Őt e földi életben, akár
tükör által, akár talányosságban, annál türelmesebben viseljük vándorlásunkat és annál epekedőbben
óhajtjuk ennek végét. Nem egészen ésszerűtlen kérdés: vajon ama két parancsban benne vagyon-e az
angyalok iránti szeretet is? Merthogy az emberek közül senki-sem kivételezett, Ki megparancsolta,
hogy szeressük felebarátunkat: megmutatja maga Urunk az Evangéliumban és megmutatja Szent Pál
apostol is. Az ember ugyanis, kinek e két parancsot elésorolta és kinek megmondotta, hogy e két
parancsolaton függ az egész törvény és a Próféták, kérdést intézett hozzá e szavakkal: „De ki az én
felebarátom?” (Lk 10,29 stb.) Erre egy valakit említett az Úr, ki Jeruzsálemből Jerikóba méné, rablók
közé juta, kik meg is foszták őt és súlyosan megsebesítvén, félholtan hagyák... úgy tanított az Úr, hogy
ez embernek csupán az volt a felebarátja, ki épülése és ápolása iránt is irgalommal viseltetett. Ezt az
iménti kérdező is elismerte a következő kérdésben. Majd így szólt hozzá az Úr: „menj és te is
hasonlóképpen cselekedjél.” Ebből nyilván megérthetjük, hogy az a mi felebarátunk, akivel szemben
az irgalmasság szolgálatát kell tanúsítanunk, ha arra rászorul, vagy legalább is kellene tanúsítanunk, ha
arra rászorulna. Az már aztán világos következtetés, hogy az is felebarátunknak számít, aki viszont
velünk szemben volna köteles ilyesmire. A felebarát szó annyit jelent, mint felének lenni valakinek.
22
Fél azonban valaki csak egy másik fél mellett lehet.2 Ki nem döbbenne rá ezek után, hogy kivételezés
nincsen és hogy senkitől sem tagadható meg az irgalom szolgálata? Hiszen a parancs még az
ellenségre is kiterjed. Mert ugyanazon Úr így szól: „Szeressétek ellenségeiteket, jót tegyetek azokkal,
kik titeket gyűlölnek”. (Mt 5, 44.)
32. De így tanít Pál apostol szava is: „Ne paráználkodjál, ne ölj, ne orozz, ne kívánd a másét... és
ami egyéb parancsolat vagyon, mind ez igébe foglaltatik: szeressed felebarátodat, mint
tennenmagadat. A felebaráti szeretet gonoszt nem cselekszik.” (Róm. 13,9-10.) Ha valaki már most
úgy gondolná, hogy az Apostol nem minden emberre értette ezt a parancsot, akkor kénytelen volna a
mindenképen ízetlen, sőt egyenesen gonosz állítást megkockáztatni: az Apostol elgondolásában nem
volna bűn, ha valaki egy nem keresztény, vagy egy ellenséges ember feleségét házasságtörésre vinné,
esetleg őt magát megölné, vagy jószágát megkívánná. Ha azonban e mondást csak az esztelen
kockáztathatja meg, akkor nyilvánvaló, hogy minden embert felebarátszámba kell vennünk. Hiszen
senkivel szemben sem szabad gonoszát cselekednünk. (ford. Városi István)