Kármelhegyi Boldogasszony ünnepe

Giovanni Battista Tiepolo: Mária a Kármelen, XVIII. század, Milánó

A Sarutlan Kármeliták honlapja így ír az ünnepről: "A XIII. század elején Albert jeruzsálemi pátriárka adott Szabályt azoknak a Kármel-hegyén, az ún. Illés-kútnál letelepedett remetéknek, akik a Kármelita Rend első tagjai lettek a Regula közös megélésével. A közösség első kápolnáját a Boldogságos Szűz Mária tiszteletére szentelték fel. ... A Kármelhegyi Boldogasszony emlékünnepének első nyomairól a XIV. századi Angliából vannak forrásaink. A Rend Pátrónája iránti hálaünnepként tartotta július 17-ét, ami valószínűleg a II. Lyoni Zsinat utolsó ülésével lehet kapcsolatban (1274. júl. 17.), amikor a korábbi – a Rendet eltörléssel is fenyegető – bizonytalan körülmények után megszületett a hivatalos zsinati döntés a Rend fennmaradásának törvényességéről, más - ugyanabban a korban született – közösségektől eltérően. A Kármel tagjai ebben az eseményben Pátrónájuk szeretetének megnyilvánulását látták. Az ünnep időpontja később ismeretlen okból július 16-ra került. ...
A kármelita szentek Katalógusa című irat szerint ugyanis a Boldogságos Szűz Mária megjelent egy rendi elöljárónak, az angol Stock Szent Simonnak. Skapulárét tartva a kezében megnyugtatta a szent életű atyát, aki a Rend fennmaradásáért és megerősödéséért imádkozott a nehéz körülmények közepette, s azt mondta neki: „Ez a kiváltság számodra és tieid számára: mindaz, aki e skapulárét viselve hal meg, üdvözülni fog.”

A barkai templom főoltárképe (Stock Szent Simon remete
átveszi a szent vállruhát (skapulárét) a Szűzanyától)
XVIII. századi olajfestmény

A skapuláré viseléséhez két ígéret is tartozik: Mária megóv minket a pokol tüzétől; Mária a halálunkat követő első szombaton kiszabadít bennünket a tisztítótűzből.
A skapuláré nem csupán a kármelita rend tagjainak van fenntartva. Ezt a kegyelmi ajándékot Mária minden hívőnek odaajándékozta. Már Szent Stock Simon életében megalakult az úgynevezett „skapuláré rend”. Nemsokára nagy és kiemelkedő személyiségeket lehetett ebben a skapuláréban látni, mint például Szent Lajos francia királyt és az ő egész királyi családját. 32 pápa gazdagította ezt a közösséget búcsúkkal. Századunkban új jelentőséget nyert a skapuláré: 1917. október 17-én Fatimában az utolsó jelenésekor a Boldogságos Szűz mint Kármelhegyi Istenanya jelent meg.
A viselés önmagában nem biztosíték a pokoltól való menekülésre, vagy pedig az örök életre. Bizonyos feltételei vannak, emlékezzünk például a búcsúk elnyerésére. Ott sem "automatikus" a büntetések elengedése.
Ebben az esetben törekednünk kell az állapotunknak megfelelő tisztaságban élni. El kell imádkoznunk az ún. Máriás napi imákat, vagy tartózkodnunk kell pénteken a húsételektől, vagy – és ezt bárki közülünk könnyen teljesítheti – a rózsafüzért naponta imádkozzuk el.
Lúcia nővér, a fatimai látnok ezt mondta az utolsó jelenés után: „Ezzel Mária azt a kívánságát akarta kifejezésre juttatni, hogy minden ember hordja a skapulárét az Ő Szeplőtelen Szívének való felajánlása jeleként.”