"A hit a keresztény lét alapvető aktusa. A hit aktusában fejeződik ki a kereszténység lényegi struktúrája, a válasz, melyet erre a kérdésre ad: hogyan tudjuk elérni rendeltetésünket, ami nem más, mint emberségünk megvalósítása? (...)
Jézus közvetlenül ismeri Istent, látja Őt: ezért az igaz közvetítő Isten és az ember között. Emberi látása, mellyel látja az isteni valóságot, fényforrás mindenki számára. Mindazonáltal Jézust magát nem teljesen elszigetelten és a távoli történeti múltba zártan kell szemlélnünk. ...Jézus fénye tükröződik a szentekben és rajtuk keresztül sugárzik. De a "szentek" nemcsak azok a szentek, akiket hivatalosan szentté avattak. Mindig vannak rejtett szentek is, akik a Jézussal való közösségben megkapják ragyogásának egy sugarát, Istennek konkrét, valós megtapasztalását. ... miként Mózes arca ragyogott az Istennel való találkozás után, ugyanúgy Jézus fénye is tükröződik ezeknek az embereknek az élete által.
Aquinói Szent Tamás is érvelt ezzel a ténnyel, hogy bizonyítsa a teológia tudományos jellegét. Tudjuk, hogy (Arisztotelész szerint) egy magyarázati rendszeren belül az összes tudományok kölcsönös kapcsolatban és kölcsönös függésben vannak egymással. Egyik sem dolgozza föl vagy bizonyítja az egészet, mindegyikük így vagy úgy föltételez bizonyításokat, melyeket mint kiindulópontból egy másik tudományból merít. (...)
Szent Tamás azt mondja, hogy a teológia is "alárendelt tudomány", mely nem "látja", maga nem is "bizonyítja" a saját végső alapjait. A teológia a "szentek tudományától" függ, az ő látásuktól: ez a látás a teológiai gondolkodás hivatkozási pontja, mely legitimitását is biztosítja.
Így nézve a teológus munkája "másodlagos" a szentek valós tapasztalataihoz viszonítva. E hivatkozási pont nélkül, anélkül, hogy mélyen lehorgonyozna e tapasztalatban, elveszíti valós jellegét. Ez pedig alázatot követel a teológustól (...); a szentek realizmusa nélkül, a szóban forgó valósággal való kapcsolatunk nélkül a teológia üres intellektuális játékká válik és tudományos jellegét is elveszíti."
"Egy olyan hívőnek, aki engedi, hogy az Egyház hite alakítsa és vezesse, bármilyen gyöngeségek és nehézségek hordozója is, nyitott ablaknak kell lennie az élő Isten fénye számára, és ha valóban hisz, tényleg az. A hívőnek erődítménynek kell lennie az igazságot fogságban tartó hatalmakkal szemben, az előítéletek falával szemben, mely megakadályozza Isten látását. ... Amint a szamariai asszony Jézus hírnöke lett, ugyanúgy ennek az Istennel szembeszegülő világnak a sötétségben a hívők hite lényegében hivatkozási pont az istenkeresők számára."
"A hit aktusa kiemelkedően személyes aktus, mely az emberi én legmélyébe van lehorgonyozva. De éppen e személyes jellege miatt egyidejűleg kommunikáló aktus is. ... Hinni annyit jelent, mint részesedni Jézus látásában, bízni Jézusban; a Jézus keblén nyugvó Szent János szimbóluma annak, amit a hit mint ilyen jelent. Hinni azt jelenti, hogy kommunikálni Jézussal, s így megszabadulni az igazság elleni tiltakozástól, megszabadítani saját énemet a magábazárkózástól, és válaszolni az Atyának, a szeretet "igen"-jére, a létünkre kimondott "igen"-jére, arra az igenre, ami a mi megváltásunk és legyőzi a "világot".
