A gótika kora volt ez. Magasabb templomok, amelyek világosabbak, egy régi boltozatfajta újszerű alkalmazása - keresztboltozat, a kereszthajó, mely elosztja a falakra nehezedő nyomást, és lehetővé teszi, hogy a fal vékonyodjon, magasabb legyen megnyíljon a fénynek, egészen addig, míg a falat néha csaknem teljesen feláldozzák. Az üvegablak győz a gótikus művészettel, mérséklődik a szobrok száma, a kőbe vésett ábrázolások elborítják a kapuzatokat, "amelyek így a teremtés és megváltás enciklopédikus összegzéseivé válnak." - fogalmaz Pierre Perrard.
Ez vallásos művészet. A katedrálisok békéje Isten békéjét tükrözik, itt összhang van, minden a kor fő gondolatáról tanúskodik: a teremtmények hierarchiájáról, a Krisztus történelmébe beírt emberi történelemről.
A XIII. század végén egész Európa ugyanazt az építészeti nyelvet, a közös hit, a morális egység, a lelki szintézis ugyanazon kifejezést birtokolta. Ennek a lelki szintézisnek lett Aquinói Szent Tamás a teológusa.
Roccasecca-ban született 1226-ban grófi nemzetségben. Öt évesen a montecassinói bencéseknél nevelkedett. Tizennégy évesen elhatározza Nápolyban, hogy belép a domonkosok rendjébe (Szent Domonkos 1170 körül született). 1245-ben Párizsba megy, majd Kölnben tanul Albertus Magnusszal. Ezután 1252-ben már tanárként tér vissza Párizsba. 1259-1269 között Itáliában tanít teológiát. 1262-ben Boldog Özséb, a pálos rend alapítójának orvietói látogatása után, Tamás maga is támogatja a magyar szerzetesrend jóváhagyását.
1265-ben Rómában átveszi a rendi főiskola vezetését. 1274-ben útban a Lyon-i uniós zsinatra, meghal. 1323-ban avatták szentté.
A domonkos rendben egy teológiai tanár jelenléte éppoly szükséges volt, mint a perjelé. Szent Tamás a mestere által előírt úton haladt előre. Kölni Albert (Albertus Magnus) volt mestere Párizsban is, és utána Kölnben is. Ő ezt mondja egy alkalommal: "Hit és erkölcs dolgában inkább kell hinni Szent Ágostonnak, mint a filozófusoknak, ha nem egyeznek a vélemények, de amikor az orvoslásról beszélünk, én inkább Gallienuszra vagy Hippokrateszre bízom magam..." Tamás 32 évesen lett tanár Párizsban. A kinyilatkoztatott igazságok és az ész által megközelíthető igazságok szintézisét akarta fölépíteni. Szerinte Isten szavának elfogadása olyan keresésre kell hogy ösztönözzön, ahol a természet és kegyelem egyaránt érdekeltek. A hit mindig a megértést keresi, az ész és hit különböznek, hogy egyesülhessenek.
Jaques Maritain ezt mondja Tamásról: "Az értelmet visszavezeti tárgyához, célja felé irányítja, s visszaállítja sajátos természetét. Azt mondja róla, hogy a létért van teremtve, alávetve a tárgynak, de azért, hogy eljusson saját igazi szabadságára; mert ebben az alávetettségben van mindez, amelyet ő saját magán belül állít helyre lényegi hierarchiával és az erények rendjével."
Szent Tamás számára az ima egy óhaj kifejezése. Az ima célja nem lehet Isten akaratának megváltoztatása, hanem hogy segítsen azt megérteni. Az imádkozó „megnyílik Istennek, szinte hódolattal alárendeli magát Neki.” Az ima "bizalmas viszonyt alakít ki Istennel."
Ajánlott írás Szent Tamásról: itt és itt. Tamás és az Eucharisztia című német nyelvű tanulmány itt.
A Summa Theologiae angol nyelven itt olvasható, a magyar kiadás pedig itt megrendelhető.
Ajánlott oldal: Magyarországi Aquinói Szent Tamás Társaság
Aquinói Szent Tamás írása az Eucharisztiáról:
Ez a szentség a kegyelmet közli
Ennek a szentségnek a hatását először és főképp abból kell meggondolnunk, amit ez a szentség tartalmaz, s ez Krisztus. Amidőn ő láthatóan a világba jött, a világnak a kegyelem életét hozta, mint írva van: "A kegyelem és az igazság Jézus Krisztussal valósult meg." Éppúgy, amikor szentségileg az emberbe jön, a kegyelem életét munkálja, ama szavai értelmében: "Aki engem eszik, énáltalam él." Ezért mondja Alexandriai Cirill is: "Isten életet adó Igéje, testével egyesülve azt életadóvá tette. Mert megfelelő volt, hogy ő valamiképpen egyesüljön a mi testünkkel szent teste és drága vére által, melyet életadó áldásként kapunk a kenyérben és borban." Másodszor, meg kell fontolnunk, mit mutat be ez a szentség, s ez Krisztus szenvedése. S ezért azt a hatást, amelyet Krisztus szenvedése tett a világra, ez a szentség az emberben hozza létre. Ezért a szavakhoz: "Azonnal vér és víz folyt ki", Chrysostomus hozzáfűzi: "Innen veszik kezdetüket a szent titkok. Úgy járulj a megrendítő kehelyhez, mintha Krisztus oldalából innál." S maga az Úr is azt mondja: "Ez az én vérem... amelyet sokakért kiontok a bűnök bocsánatára."
Harmadszor, ennek a szentségnek a hatását az a meggondolás nyújtja, hogy milyen módon kapjuk. Kapjuk pedig étel és ital módján. Így mindazt a hatást, amit az anyagi étel és ital létrehoz a testi életre, hogy azt fenntartja, növeszti, felfrissíti és élvezetet ad, mindazt létesíti ez a szentség a lelki életben. Ezért mondja Szent Ambrus: "Az örök élet kenyere ez, mely lelkünk lényegét tartja fenn." És Chrysostomus: "Adja magát nekünk, akik őt érinteni, enni, átölelni vágyunk." Maga az Úr is mondja: "Az én testem valóban étel, s az én vérem valóban ital."
Negyedszer, ennek a szentségnek a hatása érthető azokból a színekből, amelyekben vesszük. Ezért mondja Szent Ágoston: "A mi Urunk testét és vérét oly dolgokban nyújtotta, amelyekben a sok eggyé teljesül. Mert a kenyér sok gabonaszemből lesz eggyé, s a bor sok szőlőszem összefolyásából." És ugyanő mondja: "Ó, jóság szentsége, egység jelképe, szeretet köteléke."
S mivelhogy Krisztus és az ő szenvedése a kegyelem létesítője, s a lelki megerősödés és a szeretet nem lehet meg kegyelem nélkül, a mondottakból nyilvánvaló, hogy ez a szentség a kegyelmet közli.
