"Püspöki jelmondatul János harmadik leveléből azt az igét választottam: "az Igazság munkatársai", hiszen ez tűnt számomra összekötő kapocsnak eddigi munkám és az új feladatom között: minden különbözőség ellenére ugyanarról volt és van is szó; keresni az igazságot, és az Igazság szolgálójának lenni. A mai világban az igazság gondolata majdnem teljesen eltűnt, és mert ez az emberek számára elérhetetlenül nagynak tűnik, ugyanakkor, ha nincsen igazság, minden romba dől, ezért vált számomra ez a szentírási vers olyan időszerűvé a szó jó értelmében. A freisingi püspökök címerében majd ezer éve a megkoronázott szerecsen látható: nem lehet igazán tudni, mire is utal ez. Számomra az Egyház egyetemességének kifejezője, ami nem ismeri a fajok és osztályok közötti különbséget, mert mindannyian "egyek vagyunk" Krisztusban (Gal 3,28).
Ehhez még két szimbólumot választottam. Elsőként a kagylót, ami egyszerűen a zarándoklatnak, az állandó úton levésünknek a jele: "Nincsen itt maradandó városunk." De engem arra a legendára is emlékeztet, amikor Ágoston, aki éppen a Szentháromság titkáról töprengett, egy gyereket látott meg a tengerparton egy kagylóval játszani, amint a tenger vizét a kagylóval akarja egy kis gödörbe átmerni. És akkor megértette: amennyire kevéssé képes ez az árok a tenger vizét magában tartani, éppoly kevéssé tudja értelmünk Isten titkát felfogni. A kagyló ugyanis nagy mesteremre, Szent Ágostonra, utalás teológiai munkásságomra, és utalás a titok nagyságára, ami tovább ér, mint minden emberi tudományunk.
Másik szimbólumként Korbinián, a freisingi alapítópüspök legendájából a medvét választottam. ...Szent Korbinián lovát egy medve a Róma felé vezető úton szétmarcangolta. Akkor a püspök a medvét helytelen cselekedete miatt szigorúan megfeddte, és büntetéséből batyuját a hátára pakolta, amit addig a ló hordozott. A medvének pedig a csomagokat Rómáig kellett hurcolnia, csak azután eresztette el a szent. Engem a szentéletű ember terhét hurcoló medve Szent Ágoston egy zsoltármeditációjára emlékeztetett. A 72. (73.) zsoltár 22-23. versében találta meg élete terhének és egyben reményének kifejeződését. ... A bölcsesség áthagyományozásának zsoltára mutatja hitének szükségességét, ami földi sikertelenségéből következik, hiszen aki Isten oldalára áll, nem feltétlenül a siker oldalán áll. ... Mint ahogyan a földműveshez az igásállat áll a legközelebb, ahogy munkáját végzi, úgy ebben az alázatos szolgálatban ő is éppígy egészen közel lehet Istenhez, egészen az Ő tenyerén, egészen az Ő eszköze lehet - sehogyan sem lehetne ennél közelebb Urához, sehogyan sem lehetne fontosabb számára. A megpakolt medve helyettesítette Szent Korbiniánnak a lovat, vagy még inkább az öszvért, sőt öszvérje lett akarata ellenére; ez nem éppen annak a képe, amilyennek nekem is lennem kell, és amilyen vagyok? "Igásló lettem Érted Uram, és éppen így vagyok teljesen mindig Benned."
Mit is mondhatnék még többet...? Azt tartják Korbiniánról, hogy a medvét Rómában újra szabadon engedte. Azt már nem meséli a legenda, hogy vajon az Abruzzókba ment, vagy visszatért az Alpokba. Időközben batyumat én is Rómába vittem, és már régóta rovom velük az örök város utcáit. Hogy mikor fognak elbocsátani, nem tudom, viszont azt tudom, hogy rám is érvényes: Igáslovad lettem, és így, éppen így vagyok veled, Uram.
