Tízparancsolat - A felebarát szeretete (részlet)
„Szeresd felebarátodat, mint önmagadat.” Ez a törvény második parancsa és a felebarát szeretetéről szól. Hogy a felebarátot szeretni tartozunk, már mondottuk; hátra van, hogy a szeretet módjáról szóljunk: amelyre akkor utalunk, amikor azt mondjuk, „mint önmagadat”.
E körül az ige körül öt dolgot fontolhatunk meg, amelyeket a felebarát szeretetében meg kell tartanunk.
1. Az első, hogy őszintén kell szeretnünk őt, mint magunkat: ezt akkor tesszük, ha önmagáért szeretjük, nem pedig magunkért.
Ezért meg kell jegyeznünk, hogy a szeretet háromféle, amelyek közül kettő nem őszinte, a harmadik azonban őszinte. Az első, amely a haszonért van. „Van barát, aki asztaltárs, de nem áll helyt a szükség napján.” Ám ez nyilvánvalóan nem őszinte szeretet. Elmúlik ugyanis a haszon megszűntével. Ebben az esetben nem a felebarátnak akarunk jót, hanem inkább magunknak akarunk hasznot.
Van másik szeretet is, éspedig a gyönyör miatt. És ez szintén nem őszinte, mert a gyönyör megszűntével elmúlik. Ezért ezzel elsősorban nem a felebarátnak akarunk jót, hanem inkább az ő javát akarjuk magunknak. A harmadik az a szeretet, amely az erényből ered. És egyedül ez őszinte. Ekkor ugyanis a felebarátot nem a saját javunkért, hanem az övéért szeretjük.
2. A második, hogy rendezetten kell szeretnünk: azaz, hogy ne szeressük őt Istennél jobban, vagy úgy, mint Istent, hanem pontosan úgy, amint önmagadat kell szeretned. „Elrendezte bennem a szeretetet.” (Én 2,4) Erről a rendről tanított az Úr, mondván: „Aki atyját vagy anyját jobban szereti, mint engem, nem méltó énhozzám; és aki fiát vagy leányát jobban szereti, mint engem, nem méltó énhozzám.” (Mt 10,37)
3. A harmadik, hogy őt tevékenyen kell szeretnünk. Te ugyanis nemcsak szereted magadat, hanem szorgalmasan gondoskodsz is magad számára a javakról, és elkerülöd az ártalmakat. Így kell tenned a felebarátoddal is. „Ne szeressünk szóval, se nyelvvel, hanem cselekedettel és igazsággal.” (1 Jn 3,18) Hiszen kétségtelenül gonoszok azok, akik szájjal szeretnek és szívvel ártanak; ezekről mondja a zsoltáros: „Békésen szólnak embertársainkhoz, holott szívükben gonoszság vagyon.” (Zsolt 27,3) Az Apostol pedig: „A szeretet (legyen) tettetés nélkül.” (Róm 12,9)
4. A negyedik, hogy őt állhatatosan kell szeretnünk, amiként te is állhatatosan szereted magadat. „A barát mindig szeretetről tesz tanúságot, de szorult helyzetben testvérnek bizonyul.” (Péld 17,7) Vagyis mind kedvezőtlen, mind pedig sikeres időben, sőt akkor, tudniillik kedvezőtlen időben állja ki leginkább a próbát a barát, amint ugyanott olvassuk.
De tudnunk kell, hogy két dolog van, amely hozzásegít a barátság megőrzéséhez. Az első a türelem: „Az izgága ember ugyanis viszályt szít”, amint a Példabeszédek könyve mondja. (Péld 26,21) A második az alázatosság, amely létrehozza az elsőt, vagyis a türelmet: „A kevélyek között mindig veszekedés van.” (Péld 13,10) Aki ugyanis nagyot gondol magáról és lenézi a másikat, nem képes annak hiányosságait elviselni.
5. Az ötödik, hogy őt helyesen és tisztán kell szeretnünk, hogy tudniillik őt ne a bűn miatt szeressük, mivel magadat sem így kell szeretned, hiszen ezzel Istent elveszted. Ezért mondja János: „Maradjatok meg az én szeretetemben” (15,9), amely szeretetről írja Sirák fia könyve: „Én vagyok a szép szeretet anyja.” (24,24)
