A hit útján - IV.

A hit útján járni sokszor nehézséget jelent. A gyereknek nehéz megtanulni járni, sokszor elesik, de szülei segítik a felállásban. A hit útja is ilyen: a bűnben elesünk, de Teremtőnk felkarol, felsegít minket. A hit útján Isten nélkül nem lehet járni. Ahogy az énekben halljuk: "Isten útján járni gyönyörűség". Életünknek a feltámadásról kell tanúskodnia - a feltámadás boldog tanúivá kell válnunk. Ez olykor nehézséget jelent, mert távol érezzük Istent. Ilyen időszakokban is a kitartás a legnagyobb eszköz. Boldog Kalkuttai Teréz anya tíz évig élt ún. lelki szárazságban, amikor távol érezte magától Istent. Minden földi nehézség és "elterelő gondolat" ellenére próbáljunk meg a hit útján kitartani. Járuljunk a szentségekhez, amelyek éltetik az Egyházat, és elvezetik a teljességre.
Newman most Isten útjáról elmélkedik:
Isten útjai nem a mi útjaink

"Mert így szóltam hozzátok, szomorúság szállta meg szíveteket, de én az igazat mondom: rátok nézve jó, hogy elmegyek.''

Isteni Megváltó, imádom végtelen bölcsességedet. Látja, amit mi nem látunk, és mindent a legjobban elrendez. Midőn megmondtad apostolaidnak, hogy elmész tőlük, megrémültek, mintha úgyszólván bizalmukat csúnyán kijátszottad volna. Úgy tűnt fel, hogy szemrehányásokkal akarnak illetni: Nem hagytunk-e el mindent miattad. Hazát és otthont, családot, rokonságot, apát és anyát, asszonyt és gyereket, barátot és szomszédot, lemondtunk hivatásról és szokásainkról, csakhogy kövessünk! Nem szakítottunk-e a világgal és nem haltunk-e meg számára, csak azért, hogy örökre egyesüljünk Veled és Érted éljünk? És most elhagysz minket, azt mondod! Okos dolog-e ez és igazságos? Így tartod meg ígéretedet? Azért egyeztünk meg? Uram, imádunk, de egészen megzavarodtunk és nem tudjuk, mit mondjunk.
És mégis, Isten egyedül igaz, míg minden ember hazug. Bárcsak diadalmaskodnék isteni szavad szellemünkben a látszat minden okfejtése és rábeszélőképessége felett! Hit és nem a szemlélet kell, hogy vezessen bennünket. Te igazolva vagy, mégha az emberek meg is vádolnak, ügyed diadalmaskodik, még ha elbukás is fenyegeti! Téged igazán bírni azt jelenti, hogy Téged vesztünk el legelőször. Elsősorban az embernek szüksége van belső, láthatatlan, személyes segítségre és nem külső vezetőre, bármily hasznos is legyen az. Te az embert nem csak felületesen, hanem gyökerében akartad meggyógyítani; nemcsak arculatát akartad megváltoztatni, hanem szívét megújítani és a rossz minden gyökerét kiásni és megsemmisíteni. Lelkét akartad meglátogatni, azért testileg elhagytad, hogy lélekben újra eljöhess hozzá. Azért nem maradtál apostolaiddal, mint földi vándorlásod idején, de lelked elment közéjük, hogy a Paraklétosz hatalmával sokkal bensőbb közösségben örökre velük maradj.